Új lelkipásztor a pünkösdi közösségben

D. Nagy Tamás egykori péceli lelkipásztor személyében új pásztora van az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Paksi Gyülekezetének. Az ünnepélyes beiktatást a városházán tartották a többi gyülekezet helybeli vezetői, lelkészei, valamint a Pünkösdi Közösség tagjai, az ország számos pontjáról érkező vezetői, képviselői jelenlétében. D. Nagy Tamás beiktatását Pataky Albert egyházelnök végezte, az ünnepi alkalmon köszöntőt mondott mások mellett Hajdú János, Paks város polgármestere is.

D. Nagy Tamás két éve ismerkedett meg a paksi közösséggel. Azóta az ismeretség barátsággá mélyült, s végül azt eredményezte, hogy meghívták pásztoruknak. Lapunknak elmondta, hogy a lelkipásztorrá váláshoz fontos a képzettség – valamilyen szintű teológiai végzettséggel kell rendelkezni –, de nem ez az elsődleges, hanem a személyes alkalmasság. Integráló, empatikus, jó helyzetfelismerő képességgel rendelkező emberre van szükség, akiben kell legyen elhivatottság, belső indíttatás a lelkésszé váláshoz. Hozzátette, első teendője az lesz, hogy megismerje a gyülekezethez tartozó családokat, majd a többi gyülekezetet, egyházakat, a helyi viszonyokat. – Meg kell tanulnunk együtt dolgozni, nekem is vannak munkamódszereim, amelyeknek egy része valószínűleg itt nem használható, mert ennek a gyülekezetnek egy hozzájuk harmonizáló vezetőre van szüksége – fogalmazott.

Legfontosabb feladatának azt tartja, ami az egyháznak, a keresztény közösségnek a küldetése: azaz, amit Istenből megismert, azt adja át másoknak. A belső építkezés, lelki növekedés mellett egyfajta missziót készül ellátni. – Megkeressük azokat a hiányterületeket, ahol szerepet vállalhatnák. Biztosan vannak például olyan fiatalok, akik közösséget, kapcsolatot keresnek, számukra közösségépítő alkalmakat kínálhatunk, de szerepünk lehet szociális vagy rehabilitációs területen –vázolta. Azt is elárulta, hogy a paksi közösség merőben más, mint korábbi gyülekezete, amelyet a főváros közelsége tipikus nagyvárosi gondolkodás és érzelemvilág jellemzett. Ezzel szemben a paksiak a vidékiekre jellemző nyitottsággal, barátságossággal, jó értelemben vett naivitással és számára megtisztelő bizalommal fogadták.