Paksi tánc-kör-kép

Wayne Dyer mondta, hogy „mikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem, hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz”. Ezt az érzést Pakson több műfajban, formában, társaságban és helyszínen is lehetőség van átélni. Lehet járni klasszikus és moderntáncot, társast meg nemzetiségit, és van lehetőség arra is, hogy magyar néptáncban leljék örömüket a táncos lábúak és lelkűek. Akad, aki azt mondja, színes a paletta, nagy a választék, mások a lehetőségeket keveslik vagy éppen az érdektelenséget fájlalják. Alább a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány lehetőséget, illetve azokat, akik így vagy úgy, de egy életre elkötelezték magukat a tánc mellett.
A szó szoros értelmében profi táncegyüttes, ahol főállású alkalmazottak táncolnak, nincs Pakson, de több klub, csoport és egyesület berkein belül lehet táncolni azon túl, hogy van a városnak egy évtizedek óta működő, országosan ismert és elismert együttese, a Tűzvirág, valamint a modern táncok terén egyre fényesebb sikereket arató Csillag Show. A többiekben – bár a végeredmény majdnem mindig az, hogy színpadon is megmutatják tudásukat – leginkább szórakozásból táncolnak, tanulnak.

A legújabb a sorban a Szarkaláb néptáncegyüttes, amely néhány hete verbuválódott Iker Ibolya vezetésével. – Az Örökifjakban táncoltam és annak megszűnése óta tervezem egy csoport létrehozását – árulta el. Mint mondta, úgy érezte, hogy a 35 és 100 év közötti korosztály „lógott a levegőben”, nem volt olyan hely, ahova el tudtak volna menni, ha szeretik a népzenét, néptáncot. Próbáikat hétfőnként a Bezerédj iskolában tartják. És bár saját örömükre táncolnak, természetesen cél, hogy színpadra lépjenek, ősszel már Barcelonába mennek Ibolya ottani kapcsolatainak köszönhetően. Egyelőre nagyjából húszan vannak, régi táncosok és olyanok, akik most tették meg az első lépéseket. Vezetőjük ’93 óta csak tánccal foglalkozik. Véleménye az, hogy Pakson, aki akar, tud táncolni. Tanulni is. Bár szerinte a művészeti iskolába be kellene vinni a néptáncot, mert vidéken nincs akkora igény a balettra, mint a néptáncra. És, hogy mégis miért nem lehet élni tánc nélkül? Mert örömhormonokat termel, tisztítja a lelket. A Szarkaláb a Csurgó zenekarral közösen április végén táncházat rendez a Dunakömlődi Faluházban.

A táncház egyébként ritkaságszámba megy Tolna megyében, Budapestre kell utazni, ha valaki magyar népzenére, táncra, társaságra vágyik. Ez már Kun Szilárd véleménye, aki viszont igyekszik ezen a helyzeten javítani: havonta, másfél havonta szervez ilyen eseményt Gyapán. Ilyenkor a Tönköly Zenekar muzsikál, és Vass Oszkár segítségével tanulnak táncolni a résztvevők. A PATUR keretében alakult Prímás Hagyományőrző Szakosztálynak 150 tagja van, közülük alkalmanként 50-60-an gyűlnek össze. Csatlakoznak időről időre újak is, de általában nem maradnak meg, mert Szilárd szavai szerint „nehéz megérteni”, ami ott történik, sokaknak egyszerűbb visszamenni a panelba, leülni a tévé elé valóságshowt nézni. Ezt érezni, nem érteni kell, s arra pedig születni kell, vallja. És ez nemcsak a táncról szól, hanem a zenéről, a viseletről, és arról, hogy nem műanyag ételt eszik. – Én nem őrzöm a hagyományt, hanem benne élek – szögezte le. – Ez együtt alkot egészet. Más tánc magyar ember számára nem jelentheti ugyanezt.

Győrffy Orsolya tánchoz való kötődése szintén a magyar néptánccal kezdődött. Tizenegy évig a Tűzvirágban, majd nagyjából ugyaneddig az Örökifjak Táncegyüttesben táncolt. Egy év sem telt el és egy saját csapat élén találta magát. Előbb itt is magyar néptáncot jártak, de az interneten rábukkantak az akkor még Magyarországon maroknyi követővel rendelkező country linedance stílusra és létrehozták a csámpai Country Road Clubot. Hetente kétszer próbálnak a csámpai faluházban, rendre találkoznak az országban működő többi klub tagjaival, ahol – mint mondják – az a legjobb, hogy kortól, nemtől függetlenül együtt táncolhatnak és még annak sincs jelentősége, hogy van-e párja az embernek. Legutóbb, az elmúlt hétvégén, Budapesten jártak a harmadik országos találkozón. A jó társaság, a zene és a mozgás öröme, illetve, ami a legfontosabb, hogy lányával, Ágnessel együtt táncolhatott – ezek kötik Orsit a klubhoz, ezért vállalja szívesen a vele járó munkát. Elárulta, hogy a stílussal kapcsolatban néha vegyes érzései vannak, mert túl sok benne az amerikai, ő szeretné, ha magyarabb lenne. A linedance egyébként – tette hozzá – azért jó, mert könnyen tanulható, mégis színes, változatos, sok embert meg lehet mozgatni vele.

Krausz Ádám a társastánc rajongója. Több mint húsz éve kötelezte el mellette magát Budapesten, a kollégiumban, ahol létrehoztak egy rock and roll klubot. A dolog majdnem véget ért, amikor leköltözött Paksra. Egy ideig még visszajárt a táncklubba, aztán „csinált egyet magának” helyben. 1990-ben még az Erzsébet szálló báltermében tartotta a tánciskolát, alkalmanként 90-100-an voltak. Az eltelt húsz évben voltak hullámvölgyek, fellángolások. Ma már egy házaspárral közösen működtetik a Társastánccal a paksi diákéletért Alapítványt, a hozzá tartozó tánciskolával, Duna Party táncklubbal. Rendszeresen vannak tíz-tizenöt alkalmas kurzusok diákoknak, felnőtteknek igény szerint. – Vannak, akik ittragadtak nálunk, nekik van klubjellegű találkozás, és közülük kerülnek ki a fellépők – mesélte. Cél, hogy havonta tartsunk táncos alkalmakat, ahol nem mulatós, hanem változatos tánczenére rophatják azok, akik megtanultak táncolni. Táncolnak keringőt, rumbát, szambát, tangót, rock and rollt. Ádám azt tapasztalja, hogy manapság nehéz megmozgatni az embereket, de az okát csak találgatja. – Nem tudom, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz azért nem táncolnak az emberek, mert nem játszanak változatos tánczenéket, vagy azért nem játszanak változatosabb zenét, mert nem tudnak táncolni – fogalmazott. Hozzátette, a társastánc sokkal több, mint az, hogy szól a zene és emberek együtt mozognak. Jó példa erre a tangó, amelyben négy fontos lépés van. Az első lépés a férfié: a tisztelet. A nő válasza erre a bizalom. A férfi második lépése a felelősség és erre a nő válasza az odaadás…

A gyermekintézmények mindegyikében van táncoktatás, legtöbben a Tűzvirág Táncegyüttes táncpedagógusai foglalkoznak a gyerekekkel. Ahogy Mádi Magdolna művészeti vezető elmondta, több száz óvodás és alsó tagozatos kisgyermeknek tanítanak néptáncot. Rajtuk kívül persze sokan a nagyobbak közül is táncolnak az együttesben. A II. Rákóczi iskolában német nemzetiségi táncoktatás is van. A Pro Artis művészeti iskolában Simon Péter igazgató tájékoztatása szerint kilencvenen járnak tánctagozatra. Ők klasszikus balettet tanulnak, és kötelező óraként modern táncot, népi gyermekjátékokat. Amióta nincs a Bezerédj iskolában balett tagozatos osztály, nem egyszerű az induló osztályokat feltölteni, hiszen délután vannak az órák. Ahhoz, hogy jövőre is indulhasson egy, legalább 15 kisgyermekre van szükség. A felvételi március 9-én lesz.