A rossz dolgokra nem emlékszik, csak a jóra
Dr. Kiss Istvánné Bencze Julianna gyermekvédelmis, vagy ahogyan akkortájt mondták, lelenc nagysága volt. A lelencbe, azaz állami gondozásba került gyerekek családba helyezése volt a feladata. Sokszor sírt együtt a gyerekekkel, akiknek új otthont próbált keresni. A sok szomorúság, amit látott, segítségére volt abban, hogy saját gondjait feledje. Az pedig akadt bőven! Férje az esküvő napján kapta meg a behívóját. Egy héttel később bevonult. Az orosz frontról nem jött haza. Harminc évet élt özvegyen a fiatalasszony. Testvérei – négyen voltak – és azok gyerekei biztosították számára a családot. Így van ez ma is, Nenét – ahogyan nevezik – gyakran meglátogatják. Tizennyolc éve maradt újra özvegyen, saját gyermeke nincs. A jókedvét, életerejét viszont megőrizte, a rossz dolgokra nem emlékszik, csak a jóra. Munkáját – bár nagyon sok szomorúsággal és felelősséggel járt – nagyon szerette. Az, hogy a Duna szomszédságában élhet, örömet jelent számára, hiszen már szülei is ragaszkodtak a folyóhoz. Juliska nénit június 6-án, kilencvenedik születésnapján Hajdú János polgármester és Tell Edit alpolgármester köszöntötte tolmácsolva a miniszterelnök jókívánságait. A szűk család, majd’ negyvenen, augusztus elején gyűlik össze születésnapjára.
