Nem úszták meg szárazon a vadvízi túrát

Azt mondják, az elmúlt harminc év nyarainak leghidegebb időszaka volt az elmúlt héten Dél-Csehországban. A Vlatava, azaz Moldva körülbelül 16 Celsius fokos vize csakúgy „gőzölgött” a hideg hajnalokon. Bizony elkelt az esőkabát, a vastag pulóver a külső, és a folyékony fűtőanyag a belső felmelegítésére. Szerencsére mindegyikkel készültek azok, akik az Atomerőmű SE Természetjáró Szakosztálya szervezésében egyhetes vízi túrán vettek részt ezen a vidéken.

Adorján József gyakorlott túrázó, két éve az ASE vizsgázott, aktív túravezetője. Eddig hegyeket-völgyeket bejáró kirándulásokra invitálta a természetjárókat, de csak idő kérdése volt, hogy vízi túrák is színesítsék „repertoárját”, hiszen rendszeresen járta korábban a hazai vizeket, Dunát, Tiszát, Körösöket. Ismerősök élménybeszámolói keltették fel érdeklődését a csehek nemzeti folyója iránt, ezért szervezte meg a Moldva-túrát. Mint elmondta, ő maga azt kapta, amit várt, sőt még annál is többet, mert a Moldva hangulata magával ragadta. A kanyargós folyó, a partján itt-ott felbukkanó hol tip-top, hol ütött-kopott, vagy éppen hippi külsejű büfék, kocsmák, kempingek és a nagy forgalom varázslatos volt, mondta. Valóban, fittyet hányva az esőre, hidegre, a folyón kora reggeltől késő estig egymást követték a különféle vízi járművek– köztük néhány saját készítésű is –, a benne ülők pedig hangos „ahoj” kiáltással köszöntötték egymást.

A paksi csapat valamivel kevesebb, mint nyolcvan kilométert tett meg a Moldván Vyšši Brodtól Boršovig. Közben arra is volt lehetőségük, hogy megismerjenek néhány hangulatos cseh városkát. A folyó kettős kanyarulatának partján fekvő Český Krumlovra – amelynek történelmi központja a világörökség része – egy egész napot szántak. A túra – ahogyan szervezői aposztrofálták – amolyan szelíd vadvízi túra volt, az amúgy sem túl haragos folyó pedig különösen barátságos arcát mutatta. Sekély volt a víz, borulással még a duzzasztóknál kialakított csúszdák se fenyegették a stabil vadvízi gumicsónakokat. Ez nem jelenti azt, hogy megúszták szárazon a Moldva-túrát, hol a sziklán fennakadt hajót kellett menteni, hol az okozott izgalmat, hogy a kalandvágyó evezősök odahagyták a „járt utat a járatlanért” és olyan oldalágat választottak, ahol vízre dőlt fatörzs alatt kellett átpréselni magukat. Az evezés fáradalmainak feledtetése érdekében a cseh gasztronómia remekeinek hódoltak, beleértve persze a sört is, ami – hasonlóan a Vlatavához – kihagyhatatlan.