Bontják a paksi téglagyárat?
Szárnyra kapott a hír, miszerint lebontják a paksi téglagyárat, ezért lapunk megkereste a létesítmény tulajdonosát. A bontási munkálatok tervezése folyamatban van, az erre vonatkozó engedélyeket be kell nyújtani a városi önkormányzatnak, majd amennyiben ezeket jóváhagyják, akkor indulhatnak meg a munkálatok, tájékoztatott Varga László, a paksi téglagyár egyedüli tulajdonosa. Azonban szó sincs az épület teljes bontásáról, csupán azokat a részeket kell eltávolítani, melyek már teljesen menthetetlenek, például a már életveszélyesnek minősülő kéményt és a használhatatlanná vált tégla-előszárítókat. Az egykor kiváló minőségű termékeket előállító üzem épületének egésze borzalmas állapotban van, ugyanis oldalfala hiányzik, minden ablaküvege betört, megrongálódott, mondta el Varga László hozzátéve, hogy a helyzeten kisebb javítások, karbantartási munkálatok már nem segíthetnének, a berendezések nagy részét ellopták, így a termelés újraindításához számításai szerint több százmillió forintra lenne szükség. Nem csupán az ingatlan jelenlegi állapota, a megfelelő gépek és berendezések hiánya szab gátat a munka újbóli megkezdésének, a bánya sem kínál már olyan alapanyagot, melyből értékesítésre szánt tégla előállítható lenne. Korábban olyan magas agyagtartalommal bíró alapanyaggal szolgált a bánya, melyből kiváló téglát lehetett készíteni, azonban a most kinyerhető löszös talaj alkalmatlan erre, mondta el az üzem tulajdonosa.
A jobb sorsra érdemes paksi téglaégető már az 1890-es években működött, azonban falai között sohasem zajlott zökkenőmentesen a termelés. Az üzemet 1895-ben érte az első jelentős kár, amikor a folyamatos felhőszakadások sok százezer téglát semmisítettek meg. Ez ellen később úgy védekeztek, hogy a hegyről leömlő vizet szabályozták és több fedett szárítót állítottak fel. A kezdeti nehézségek, valamint a körülményes kitermelés és gyártás ellenére jelentős építkezésekhez szállított alapanyagot a helyi üzem, többek között a Paks–Pusztaszabolcs közötti vasúti épületek, a tolnai kultúrház, valamint a dunaföldvári laktanya építéséhez. A kapitalizmus évei alatt a gyár termelése akadozott, folyton váltogatták egymást a tulajdonosok, majd 1949-ben államosították a Paksi Téglagyárat. Ezt követően kedvezőbb időszak köszöntött az üzemre, az ’50-es és ’60-as években ugyanis a felszerelések jelentős része megújult, így 1962-ben már évi hétmillió tégla előállítására volt lehetőség. A paksi téglagyár több mint 120 éve része a városnak, fénykorában száznál is többen dolgoztak itt, a 2000-es években falai között forgatták az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regénye alapján készült Sorstalanság néhány jelenetét is.