Szépkorúak köszöntése: Rozi néni nem ijedt meg a férfimunkától

Pusztahencsén született és nevelkedett Wenhardt Mihályné Plézer Rozália. Házassága révén a népes Wenhardt családba került Hegyesre. Az ’50-es évek második felében költöztek be Paksra, a Kurcz György utcai házba, ahol Rozika néni ma is él. Négy éve egyedül, mert megözvegyült. A házi és házkörüli munkákat maga látja el beleértve még a szőlőlugas metszését is. – Az udvaron úgy mozgok, mint egy csikó – mondja. Hozzáteszi, hogy az utcán már nem ilyen magabiztos, éppen ezért többnyire otthon tölti az idejét. A munka – derül ki szavaiból – soha nem állt távol tőle. Ő volt a legerősebb, bár nem a legidősebb gyerek a családban, apja mellett a család gazdaságában dolgozott. Szántott, vetett, ekézett. Megszokta, sőt megszerette a férfimunkát, kaszálni például nagyon szeretett.  Az is kiderül szavaiból, hogy az asszonyokra váró feladatoktól sem riadt vissza soha: – Még ma is szívesen elmennék markot szedni – árulja el. Magas kora ellenére süt, főz, amire gyerekeit, unokáit is meghívja, de önállóságát nem szívesen adná fel. Rozika nénit 90. születésnapján Hajdú János polgármester és Tell Edit alpolgármester köszöntötte fel virágcsokorral, s egy Paksot bemutató könyvvel hétfőn. A város vezetői Orbán Viktor miniszterelnök jókívánságait is tolmácsolták a város szépkorú polgárának.