Nemcsak a múltnak élnek

Mindig nehéz döntés a családok számára, felváltsa-e a szülők, nagyszülők megszokott életterét az idősek otthona. A paksi intézményben igyekeznek otthonossá és tartalmassá tenni a mindennapokat. A rendszeres foglalkozások mellett minden jeles napot megünnepelnek az otthon falai között, most épp a februári farsangi időszakra készülnek, ahol az intézmény zenés ünnepségén a dolgozók és a bentlakók jelmezei mellett az elmaradhatatlan tombola, halászlé és túrós rétes teszi különlegessé az estét.
Jövőre tölti be 100. születésnapját az intézmény legidősebb lakója. Az 1913-as születésű Édl Istvánné Kati néni az utolsó percig otthonában akart maradni, de mivel egyetlen élő testvére is betöltötte 80. életévét, így rá sem támaszkodhatott tovább. Bár az intézményben is kellemesen érzi magát, elárulta, hiányzik a régi tevés-vevés, hozzá volt szokva a dologhoz, a mindennapos munkához. Gyakran járja a folyosókat, sétál, beszélget, szép időben pedig szívesen tölti idejét a szabad levegőn, azonban ebben a zord időben inkább legkedvesebb hobbijának, az olvasásnak hódol. Idős kora dacára csupán hallása és látása kopott meg kissé, ennek ellenére amikor csak tud, olvas. Nem csupán újságokat, regényeket is szívesen a kezébe vesz, például egy igazi klasszikusra, az Egri csillagokra éppen az intézményben lelt rá. Kati néni nyolc testvére közül a legidősebbként jött a világra, mára már csupán ő és legfiatalabb húga él. A munka – derül ki szavaiból – soha nem állt távol tőle, előbb háztartásbeli volt, majd a paksi konzervgyárba került, és onnan is ment nyugdíjba 30 év szolgálat után. Későn ment férjhez, gyermekei nem születtek, de az otthonban szerető közeg veszi körül, ahol már mindenki századik születésnapjának megünneplésére készül.

Várólista mindig van, bár a hat évvel ezelőtt átadott új szárny birtokbavétele óta jelentősen rövidebb, hiszen akkor általában hatvanan is vártak arra, hogy bekerüljenek, most tizenkilencen. A bekerülés feltételei az évek alatt jelentősen megváltoztak. Valaha elegendő indok volt, ha valaki elérte a nyugdíjkorhatárt, ma már kötelező állapotfelmérés előzi meg a felvételt, ahol az ápolásra leginkább rászorultak felvételéről döntenek. (Kivételt képeznek a 80 év fölöttiek, akik koruknál fogva jogosultak a felvételre.) Valamilyen formában minden bentlakó igényli a segítséget: akad, aki 24 órás felügyeletet, s akad, aki részben önellátó. Az intézmény fenntartója Paks Város Önkormányzata, s az otthon Paks közigazgatási területéről fogad jelentkezőket. Az intézmény működtetését a bent élők által fizetett térítési díj, az állami normatíva és az önkormányzati támogatás fedezi. Alacsony jövedelem miatt nem utasítanak el felügyeletre szorulót. Ha a nyugdíj nem fedezi a térítési díjat, akkor a család egészíti ki azt, ennek hiányában pedig az önkormányzat.
Az otthonban lehetőség van fodrász, kozmetikus, pedikűrös szolgáltatásait igénybe venni, a mentálhigiénés munkatársak pedig hetente kétszer bevásárlókörútra indulnak, amikor a piaci lángostól a hajhálóig teljesítik az otthon lakóinak megrendeléseit.

Nem csak a mindennapokat igyekeznek otthonossá tenni az idősek otthonában: a Kishegyi úti épületet folyamatosan csinosítják, fejlesztik. Tavaly 18 paddal gyarapodott az udvar, jelenleg pedig épp pályázatot nyújtanak be elektromos ágyak vásárlásához, ami nagy segítséget jelentene az ápoltaknak és a gondozóknak egyaránt.

Egy éve él az otthonban a dunaföldvári születésű Jákhalmi Tibor, családja közvetlen közelségében, ugyanis legnagyobb örömére egyetlen lánya öt házzal arrébb lakik az intézménytől, így pár naponta látják egymást. Csak úgy sugárzik az örömtől, amikor róla és gyönyörű unokájáról, az Éva Kata névre keresztelt egyéves kislányról beszél, akit anyukája minden látogatás alkalmával magával hoz. Vélhetően ők adnak erőt a 62 éves Tibor számára ahhoz, hogy megküzdjön az őt próbára tevő betegséggel: beszélgetőpartnerem elárulja, nemrég még beszélni sem tudott, ugyanis egy agyvérzés után testének egyik fele lebénult és beszédében is gátolt volt. Mára, ha nem is minden megpróbáltatás nélkül, de tud, és szívesen is társalog, és bal karján kívül mindenét mozgatja. Mint mondta, a környezetet nagyon kellemesnek találja, szobatársával hamar öszszeszokott és a többi lakóval is könnyen barátkozik, ami nem meglepő, azonnal érezhető közvetlensége. Hamar fel is idézi a régi szép időket, amikor még aktívan sportolt, kézilabdázott és atletizált, nem is akárhogy: megyei versenyeken is kiemelkedő eredményeket ért el magasugrásban. Jó fizikumú fiatalemberként helyezkedett el Budapesten a Pestvidéki Gépgyárban repülőgép-szerelőként: a Csepel-szigeten létesített javítóbázis egykor a légierő ipari hátterét adta, itt folyt a harci repülőgépek és a helikopterek nagyjavítása. Sosem kerülte a nehéz munkát, még malomban is dolgozott, és elárulta: ha egészsége engedné, most is szívesen járna-kelne, visszaülne a volán mögé autózgatni. De ami a legjobban hiányzik számára, az a horgászás. Amióta felesége nem él, a magányos tevékenységeket kedveli: nagy vágya, hogy az atomerőmű gyönyörű horgásztavainál egyszer újra bedobhassa a csalit.

Még az óvárosi otthonba költözött be Rácz Jánosné Puskás Eszter, majd 1998-as megnyitása után került az új lakótelepi intézménybe. Mint mondja, bár kellemes a légkör és mindenkivel jóban van, nem szomszédol, és közvetlenül nem keresi a társaságot. Háromszor házasodott életében, először nagyon fiatalon, 16 évesen, de tíz hónapra rá már újra a szülői házba költözött. 19 évesen ismerkedett meg második férjével, akivel 26 évig élt együtt, tőle született egyetlen gyermeke, majd négy év özvegység után talált rá harmadik párjára. Eszti néni elárulta, fiatalkorában nyüzsgő életet élt. Rendelőintézeti orvosasszisztensként dolgozott, már reggel hattól jöttek a betegek, így soha nem lehetett lustálkodni, pihenni. Sokáig a Pongrácz házban szolgált, és bár mindig is az egészségügyben dolgozott, ő maga nem orvoshoz rohangáló típus. Nincs is panasza semmire, egyedül elaludni nem tud, az álmatlanság már fiatalon is gyötörte, ezért nem volt ritka, hogy hajnalig kötögetett a televízió előtti időkben. Szenvedélyének, a kézimunkázásnak most 82 évesen is rendíthetetlen híve, terítőket és zoknikat kötöget a család többi tagjának. Ők egyébként igazi büszkeségei, egytől egyig diplomás emberek, derült ki Eszti néni szavaiból. Egy fiúval és egy lányunokával áldotta meg a sors, akik bár messze laknak, rendszeresen látogatják. Az ünnepeket, a karácsonyt és a húsvétot mindig náluk tölti.