Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember

A címbéli gondolat szellemében él és végzi mindenkori munkáját Puskás János. 2011 év elejétől ügyvezetője az önkormányzati tulajdonú DC Dunakom Kft.-nek, amelynek tevékenységi körébe tartozik a kommunális hulladék összegyűjtése, szállítása, a hulladéklerakó és a hulladékudvar üzemeltetése, a közterületek tisztántartása, a téli időszakban a síkosságmentesítés, intézményi és közterületi játszóterek üzemeltetése, karbantartása, intézmények karbantartási feladatainak ellátása, ingatlankezelés, városüzemeltetés, parkfenntartás, és építési munkákat is végeznek.

Puskás János Gerjenben született, ott végezte az általános iskolát, majd gépszerelőnek tanult. Szülei mindig arra biztatták, hogy tanuljon, képezze magát, és bár kamaszodó fiuknak nem volt szíve csücske a tanulás, mégis volt foganatja az unszolásnak, a szülői ház szerető és törődő odafigyelésének, mert még jó néhányszor visszaült az iskolapadba.
Már munka mellett érettségizett, technikumot végzett és műszaki informatikus mérnök diplomát szerzett. Utóbbival ugyan lezárta az iskolapadban töltött tanulóéveit, de tudásszomja – az élethosszig tartó tanulás, a tájékozottság iránti igénye, ami szintén motiválta tanulmányaiban – a mai napig olthatatlan, amit rendszeres napi újságolvasással, az internet böngészésével és szakmai továbbképzéseken való részvétellel csillapít.
Első munkahelye az egykori Gerjeni Állami Gazdaságban volt, majd 1982-ben pályázaton nyert el egy állást, és lett a Paks Városi Tanács Költségvetési Üzemében kommunális részlegvezető, majd gépészeti és szállítási részlegvezető.

A kilencvenes évek elején a költségvetési üzemből több új céget hoztak létre, közöttük János negyedmagával a Renimpex DC Kft.-t, ahol a vevőszolgálat vezetője, majd műszaki vezető volt 2006-ig. A következő állomás a DC Dunakom Kft. volt, ahol szintén műszaki vezetőként tevékenykedett egészen 2011. január 1-jéig, amikor elődje nyugállományba vonulását követően ügyvezetőnek nevezték ki. Ezzel egy éves szinten közel egymilliárdos árbevétellel rendelkező, 150 főt foglalkozató cég vezetője lett, ami igen nagy felelősség.
Bár rengeteget dolgozik, azért a pihenésre és a családi együttlétekre, közös programokra is igyekszik időt szakítani. János számára a család nagyon fontos. Lánya, Petra közgazdaságtudományi egyetemet végzett és jelenleg Budapesten dolgozik, de a hétvégéket itthon, a szülői házban tölti, ami a családi öszszetartozás szempontjából semmivel nem pótolható.

Jánost a már említett újságolvasás mellett a fizikai munka, a kertészkedés pihenteti leginkább. Családi házuk kertje mellett Gerjenben is van egy kis telkük, ahol a család egész éves ellátására elegendő konyhakerti növényt megtermelik. Ha ideje engedi, felpattan kerékpárjára, és azon kerekezik a töltésen a településre, ez is pihenteti és sportnak sem utolsó. Aztán itt van a víz, ami János életéből nem hiányozhat, számára a Duna közelsége maga az üdítő lélegzet. Ez kiemelt szempont volt, amikor feleségével, Ömböli Máriával úgy döntöttek, hogy Pakson telepednek le, a másik pedig a szülői ház közelsége.

Mindig megértéssel és elfogadóan fordult másokhoz, és ha módja volt rá, szívesen és örömmel tett a közösségért. Legénykorában gerjeni barátaival létrehozott egy ifjúsági klubot, ahol sok közösségi programot valósítottak meg. Pakson, ahol immáron harmincadik esztendeje él, az egész városért vállalt feladatot. Két alkalommal indult a helyhatósági választásokon, és bár a testületi patkóba nem ülhetett be, mindkét ciklusban külső bizottsági tag volt, először az ifjúsági, sport- és esélyegyenlőségi, a következő négy évben pedig a városépítő bizottság munkáját segítette. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy nem politikai indíttatásból vállalta el a jelöltséget, illetve a bizottsági tagságot, hanem azért, hogy szakmai tapasztalatait és tenni akarását az emberek szolgálatába állítsa. Mint mondja, számára mindig a szakmaiság volt a legfontosabb, nem tört soha babérokra, mindig mások „vették észre” és hívták új feladatra. Büszke arra, hogy bárkivel találkozik a múltból, mindig azt érzi, hogy őszinte mosollyal fordul felé, legyen szó volt munkatársról vagy barátról. Mint mondja, nagyon szereti az ügyvezetői munkát, mert változatos, minden nap hoz valamilyen új kihívást, megoldandó feladatot. A megoldások keresésében nagy hasznára van megszerzett szakmai tapasztalata és az elmúlt évtizedek alatt kiépített szakmai kapcsolatrendszere, amely jelentős információs és tudástőkét, komoly segítséget jelent munkájához. Legfontosabbnak azt tartja, hogy szolgáltatóként a cég magas színvonalon végezze feladatait, mert ha elégedettek velük, akkor van munka, van bevétel és a cég életképes.

János azt vallja, hogy mindenre lehet találni megoldást, ami egy várost kiszolgáló cég esetében különösen fontos. Képes egy problémán órákig agyalni, amit napnyugta után is gyakorta megtesz, ugyanis „éjjeli bagolyként” csupán 4-6 órát alszik. Mivel ő így gondolkodik, nagyon rosszul éli meg, ha valaki nem az adott feladat megoldására összpontosít, hanem csak azt látja, hogyan nem lehet megoldani. Hozzáállását jól fogalmazza meg az életfilozófiájául választott mondás, miszerint: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.” A gondolat eredetije Muhammad Alitól származik és így szól: „A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”