Az olvasó ír: Fukusima-dosszié (1. rész)

Egy évvel ezelőtt, 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14:46-kor (közép-európai idő szerint 6:46) a Fukusima Dai Icsi atomerőműben (福島第一原子力発電所) a tóhokui földrengés és az azt követő szökőár romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozatát indították el. A földrengést követő napokban a helyzet gyors ütemben eszkalálódott. Az 1-4. reaktorokból nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe az erőmű több tíz kilométeres környezetének szennyezését okozva. Ezért utóbb, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba (nagyon súlyos baleset) sorolták be.

Olvasónk, dr. Babos Kálmán többször járt a fukusimai létesítményekben mint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris felügyelője. Az ő visszaemlékezését olvashatják a baleset előtti Fukusimáról.

Félálmomban apró neszezést hallok a légi utaskísérők főhadiszállása, a konyha felől. Szerencsésnek érzem magam, hogy tudtam egy kicsit aludni a Bécs és Tokió közötti repülés közben. Nem mindig van ez így, elég egy izgága utas és oda a pihenés. No, ez azért nem igazi alvás, inkább bóbiskolás, hiába a dönthető ülés. Akárhogyan is van, hosszú ez a több mint 11 órás repülés. Egy előnye van a hosszú levegőben tartózkodásnak, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szabályzata szerint nyolc órán túli repülés esetén jár a business ülőhely és ellátás. Kicsit kényelmesebb az ülés, kicsit több a hely, kicsit jobb az étel.

Még az ablakok sötétítői a helyükön vannak, a repülőn belül csak a helyzetjelző kékes fények világítanak. A Japánhoz közeledés biztos jele, mikor a csinos és szinte mindig jókedvű utaskísérők felkapcsolják a világítást és a sötétitőket visszatolják a helyükre. Mikor az ablakokon beárad a napfény, akkor kapja belső biológiai órám az első pofont. Hiszen otthon még aludni kellene, itt fönn pedig 10.000 méter magasban csak úgy zúdul be a napfény a repülő belsejébe.

A hosszú repülőút arra is nagyon alkalmas, hogy lépésről lépésre végig tudok menni az elkövetkező közel egy hónapos időszak programján. Ezúttal elég összetett tevékenység vár rám Japánban, nukleáris üzemanyaggyártó létesítmény, kutató reaktor, energiatermelő nukleáris létesítmények ellenőrzése van tervbe véve számomra. Persze ez csak terv, az élet néha átírja. Ezért is nagyon fontos a megérkezés után ellátogatni a tokiói főhadiszállásra és leellenőrizni az éppen aktuális programot.
Néha éri meglepetés az embert. Így kerültem először kapcsolatba Fukushimával is. Megváltozott a személyre szabott ellenőrzési programom és az első heti változatlan tevékenység után egy hétre a két hatalmas fukushimai létesítménybe irányítottak. Ez nem egyszerű dolog, hiszen minden feladatra fel kell készülni, technikai eszközöket kell biztosítani. És az idő véges, hiszen az első heti ellenőrzésben részt kell venni, távol Tokiótól. És ráadásul még sosem voltam ott korábban. Így az első heti munka mellett csak a fukushimai felkészüléssel foglalkoztam. Jó sok mindent megtanultam.

Fukushima Daichi, ez az egyes kiépítés. Itt különböző teljesítményű blokkok működnek, a legrégebbi 460 MW , négy további blokk 780 MW és egy 1100 MW villamos teljesítménnyel. Az első blokk 1971-ben került üzembe, majd fokozatosan léptek be az energiatermelésbe a többiek.

Fukushima Daini, ez a kettes kiépítés. Az egyes kiépítéstől délre 11,5 km távolságban terül el. Itt négy egyforma 1100 MW villamos teljesítményű blokk üzemel.

Valamennyi reaktort a General Electric cég tervezte. Minden reaktor a forralóvizes típushoz tartozik. Az energia komplexum üzemeltetője a tokiói központú TEPCO (Tokyo Electric Company- Tokiói Elektromos Társaság).

Hogy a feladat egy kicsit még bonyolultabb legyen, a közeljövőben tervezik a MOX (Mix-Oxide) uranium-plutónium üzemanyag alkalmazását is. Ezért az egyes kiépítésen az egyik pihentető medencében ez az újfajta, kiemelt ellenőrzési fokozatú üzemanyag is jelen van. Érdekesség, hogy míg az uránium alapú friss, tehát új üzemanyag minden különösebb probléma nélkül szárazon is tárolható, addig a plutóniumot is tartalmazó friss üzemanyagot víz alatt kell tárolni és hűteni, a benne levő plutónium veszélyes radioaktív sugárzása és hőtermelése miatt.

És a NAÜ előírásai szerint ez kiemelt ellenőrzést igényel, a figyelő kamerák nagyon rövid időszakokként készítenek felvételeket. Majd a kamerákban levő felvételeket (ezeket a gép speciális memória kártyán tárolja) kell kimentenem és majd elemeznem. És természetesen biztosítani kell a kamerák további működését is.

Így aztán rengeteg kiegészítő anyaggal vágok neki az utazásnak, ami Tokiótól északra visz a Japán nukleáris világ idegközpontjába. Itt az első héten az eredeti program szerint egy nukleáris üzemanyagot gyártó üzem éves ellenőrzését, a nukleáris anyagok leltározását kell többedmagammal elvégezni. Nagy bőröndöm feltűnést is kelt a kollégák körében. Amikor elmagyarázom, hogy a megváltozott személyes programom miatt rengeteg kiegészítő anyagot viszek magammal, mert az első heti munka után tovább kell mennem a fukushimai létesítménybe, többen megértően bólogatnak.

Pedig bőröndöm nem is a „koreai” bőrönd. Észak-Koreába ugyanis még az élelmet is magunkkal kellett vinni. Így aztán az észak-koreai küldetésekhez volt egy hatalmas bőröndöm, amibe tényleg sok minden belefért. És megkapta a kitüntető „koreai bőrönd” címet.

Aztán ennyi tudásanyaggal és műszaki felszereléssel ellátva mégsem mentem akkor Fukushimába.

Csütörtök délután kaptam egy telefont a tokiói központból, hogy ismét változott a következő heti program, Fukushima lefújva, irány a hamaokai erőmű két blokkja. Ilyen változatos egy nukleáris felügyelő élete.

Aztán egy év múltán már programváltozás nélkül jutottam el a fukushimai nukleáris komplexumba.

A Fukusima-dosszié 2. részét holnap olvashatják.