Nem tudna sport nélkül élni

Élete egyik nagy álma vált valóra azzal, hogy a Játék határok nélkül elnevezésű nemzetközi vetélkedőn sportemberként Magyarországot és Paksot képviselhette. A mozgás szeretete egyszerre hobbi és hivatás számára, hiszen, mint ahogy azt már gyermekként eltervezte, immár 14 éve dolgozik földrajz–testnevelés szakos tanárként Sztanóné Körösztös Lívia.

Lívia a Vak Bottyán Gimnázium elvégzése után Szegedre felvételizett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol négy év alatt földrajz–testnevelés szakos tanári diplomát, majd testnevelésből egyetemi végzettséget is szerzett. Elárulta, sokakkal ellentétben számára nem okozott fejtörést a továbbtanulás, 12 éves kora óta tudta, hogy tanár szeretne lenni. Kislány korától tanító nénist játszott, otthon naplót és osztálynévsort vezetett. Mire gimnáziumba ment, már azt is kitalálta, hogy földrajz és testnevelés szakos tanár lesz. Utóbbi sem véletlen, mivel a tájfutás meghatározta gimnáziumi éveit. Négy egymást követő évben elnyerte a Tolna megye legjobb női tájfutója címet, teljesítményét két egymást követő esztendőben a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány is díjazta.
A főiskola utolsó félévében már Pakson tanított, 1998 óta a Balogh Antal katolikus iskolában dolgozik. Mint mondja, mindkét szaknak megvan a maga varázsa: testnevelésórán sokkal közelebb kerülhet a diákokhoz, földrajzórán viszont elméleti tudásukat gyarapíthatja, nagy utazóként személyes élményeivel is gazdagítva a tananyagot. Egyik legkülönlegesebb emléke pont a gimnáziumi érettségihez köthető. – Mivel oroszból sokkal jobb voltam, mint németből, arra készültem, hogy abból érettségizem, azonban éppen akkoriban csatlakozott Paks a Játék határok nélkül elnevezésű vetélkedőhöz, amelynek válogatóján én is bejutottam a versenyen induló csapatba – Csakhogy kiderült, hogy az a repülőgép, ami Walesbe repítette őket, az orosz írásbeli napján indult, így igazgatói engedéllyel németből tehetett vizsgát. Ugyan gyengébb eredménnyel, de ezt egy cseppet sem bánja, hiszen a vetélkedő életre szóló élmény volt számára. – Egy álmom vált valóra azzal, hogy Magyarországot és Paksot sportkedvelő emberként a Játék határok nélkül keretében nemzetközi versenyen képviselhettem – mondta Lívia. A sport szeretete természetesen azóta sem szűnt, háromszor futotta le a félmaratont és nyolcszor úszta át a Balatont. Ugyanakkor a mozgás már nem csupán a saját, a családja életében is fontos szerepet játszik. Rengeteget kirándulnak, nyolcéves kisfiával rendszeresen járnak síelni, szabadidejüket mindig aktívan töltik. Lívia hét éve tekézik, a városi tekebajnokságok aktív résztvevője, emellett 2008-ban csapattársaival az országos amatőr női bajnokságon első helyezést ért el, valamint tavaly a villamos-iparági versenyen egyéniben is a dobogó harmadik fokára állhatott. A mozgás örömét elhivatottan hirdeti nem csupán a gyerekek, a felnőttek körében is, nordic walking-trénerként már több tucat embert tett Pakson is botfüggővé. Mint elmondta, az iskolai oktatásban is mindig arra törekszik, hogy színes elfoglaltságokkal ismertesse meg a diákokat, ezért viszi őket tekézni, tömegfutásra vagy sárkányhajózni a Dunára. – A fiataloknak olyan sportokat kell megmutatni, amivel hasznosan el tudják tölteni a szabadidejüket, és Pakson van is erre bőven lehetőség – állítja Lívia. Elárulta, a mai fiatalokat nehéz kizökkenteni a lustálkodásból és ma már a sikerek sem feltétlenül inspirálják, sarkallják őket nagyobb teljesítményre. Úgy vallja, saját elismerései biztosították fiatalon arról, hogy jó úton jár, és amiért dolgozik, annak van eredménye. Hozzátette, ma már munkája elismeréséhez nincs szüksége díjakra, elég, ha egy gyereknek felcsillan a szeme, amikor sikerül valami – például egy víziszonyos diáknak az első hossz megtétele a medencében.