Gyermekeinkért díjasok: Acsádi Rozália és Vadász Csabáné

Közös bennük, hogy a tanítást nem munkának, hanem hivatásnak és egyben örömforrásnak tekintik, és most már az is, hogy a paksi képviselő-testület munkájukat Gyermekeinkért díjjal ismerte el, amelyet a városi pedagógusnapi ünnepségen vettek át. Acsádi Rozália és Vadász Csabáné a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola nevelőtestületének tagja.

Acsádi Rozália nyelvi tagozatos gimnáziumi osztályba járt, ahol anélkül, hogy összebeszéltek volna, a lányok közül többen a pedagógus pályát választották. Ezt később az érettségi találkozón visszatekintve kiváló tanáraik hatásának tulajdonították. Soha nem felejti el a kötelező tanítási gyakorlatot: alapos és hosszas készülődés után tartotta meg első tanóráját, amelynek végére minden gyermek tökéletesen megtanulta az „m” betűt, és olyan lelkesedéssel kísérték ki az ajtón, mintha mindig hozzájuk tartozott volna. Valami megmagyarázhatatlan varázslat volt ez, a gyerekek varázslatos világa, ami akkor ejtette végleg rabul, meséli. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán 1978-ban vette át tanítói diplomáját, ének-zene és népművelés szakkollégiumot végzett. A tapasztalatszerzés Bölcskén eltöltött éve után, mai iskolája, a paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola elődintézményében is tanított. Ahogy a méltatásban elhangzott, gyakorlott alkalmazója a nyelvi-irodalmi kommunikációs programnak, a drámapedagógiának, az egész napos nevelés elméletének és gyakorlatának. Nevelőmunkáját különlegessé teszi és egyben meghatározza, hogy az irodalmat nemcsak a befogadó, hanem az alkotó nézőpontjából is ismeri. A művész-tanító mindenkori osztályának közösségét nagyszerű programokkal formálja. Mint mondja, ha valamilyen nehézséggel találja szembe magát, mindig édesanyjától örökölt akaratereje lendíti tovább. Nem tud egyetlen szép élményt kiemelni az elmúlt három évtizedben folyamatosan gyarapodó élménykosárból. Megannyi feledhetetlen emléket őriz, legyen az egy kirándulás, a gyerekek játéka a frissen esett hóban, tanítási siker, szülőkkel folytatott beszélgetés vagy éppen köszönőlevél volt tanítványától. Acsádi Rozália a tanterme falára a következő idézetet tette ki tanítványainak: „A tudás a jövő záloga”. Ehhez kapcsolódva fogalmazta meg szakmai hitvallását, miszerint a tanítás a jövő záloga. A gyerekek tanítása, ami nagy felelősség, hiszen a tudás átadása mellett személyiségüket is formálja, az eredmény pedig egy életre szól.

– Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a pedagógus munkáját a csendes esőhöz lehet legjobban hasonlítani, ami jó sokáig tart, áztatja a földben megbúvó magokat, amelyek magukba szívják a nedvességet, majd később akár szárazság idején is, képesek kihajtani, termőre fordulni, mert az erőt adó, elraktározott nedvesség ott rejlik bennük – mondja Vadász Csabáné Éva néni. Bár sokan a jogász vagy orvosi pályát ajánlották neki, nem hagyta lebeszélni magát arról, hogy pedagógus legyen, mert érezte, ez az ő útja. Szekszárdon, a Tanítóképző Főiskolán szerezte diplomáját 1980-ban. Pályakezdőként Dunaszentgyörgyön dolgozott, 1986-tól a Herman Ottó, az összevonás óta pedig a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában oktatja-neveli kisdiákjait. Ahogy a méltatásban is elhangzott, jól ismeri, és kiválóan alkalmazza a nyelvi-irodalmi kommunikációs programot, a kooperatív munkaformát, a drámapedagógiai módszereket, az új oktatási eszközöket. Komoly szerepe volt a szemléletváltást hozó, alternatív pedagógiai koncepciók megismertetésében, az iskola alapértékeinek megteremtésében. Felidézte, amikor néhány évvel ezelőtt kollégái biztatására elkezdett ismerkedni a számítógép használatával. Ma már elmondhatja, hogy országos szakmai konferencián saját fejlesztésű interaktív tananyag bemutatásával öregbítette az iskola és Paks jó hírét, és országszerte töltik le és használják fel pedagógusok, az „e-tanári karra” feltöltött interaktív tananyagait és írnak köszönő szavakat érte. Tanórán kívüli nevelőmunkájában is az igényesség, a magas szintű pedagógiai tudás, ötletgazdagság érvényesül. Mint mondja, szóval nehéz elmondani, milyen felemelő érzés, hogy részese lehet a gyerekek első szárnypróbálgatásainak, tanúja és segítője annak, ahogy megtanulnak írni, olvasni, számolni. Munkáját a pályán eddig eltöltött 33 esztendő alatt mindvégig annak a Nagy Lászlótól való gondolatnak a jegyében végezte, amely így szól: „Vezesd őket, utat ne tévessz, s magadhoz mindig hű maradj, mert élen állsz, és messze látszol, sose feledd: példa vagy!”