Csodavilág nemcsak gyerekeknek

Munkáiból sugárzik a jókedv és a játékosság, egy pillanatra elveszni bennük igazi felüdülés. Csodavilágot teremt nem csak gyerekeknek, mégsem hajtja semmiféle tudatosság, csak a munka szeretete. A Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány egykori díjazottja, Róth Anikó festő, grafikus és illusztrátor nemrég mutatta be új honlapját, amely több külföldi díjat is azonnal besöpört. Az akvarellel alkotó hölgy a legifjabb képzőművész-generáció jeles képviselője, de már pályája hajnalán számtalan rangos hazai és nemzetközi elismerés büszke tulajdonosa.

Anikót gyerekkora óta foglalkoztatta a vizuális világ, több évig járt a paksi művelődési házba rajzszakkörre az általános iskola alatt. A gimnáziumi években Halász Róbertnél festett, majd az érettségit követően felkerült Budapestre, ahonnan egy rövid ideig továbbra is hazajárt rajzolni a ma már szállodaként funkcionáló képtárépületbe. Tehetségét a budapesti Kirakatrendező és Dekoratőrképző Intézetben fejlesztette, majd 1999-ben elvégezte a tűzzománc szakot a Kézműves és Szolgáltató Szakiskolában. Noha az iskolai évek után nemigen tudta, mihez kezdjen, a véletlen meghozta a szerencséjét. Egy Dunakorzón kiállító kereskedő toppant be hozzájuk, majd meglátva az Anikó által hobbiból festett kendők közül egyet, azonnal rendelt is belőlük egy egész szezonra valót. – Bár később több üzlet is árulta a munkáimat, a selymek egy idő után már túl drága kézimunkának számítottak, ekkor kerültek előtérbe a grafikáim – árulta el Anikó. Így születtek meg képeslapjai, könyvjelzői, naptárai, határidőnaplói, majd később jöttek a kitűzők. Ezek mellett gyermekkönyveket illusztrál.

Alkotásai nem csupán a hazai közönség számára ismerősek, több ízben tervezett például pólókat koreai cégnek, többek között a pekingi olimpia idején pandás grafikával, a figura azóta rajzai kedvelt szereplőjévé vált. Ezeken gyakran megjelenik a budapesti Dohány utcai zsinagóga épülete, de nagy kedvencei a trolik, és a kicsit franciás férfi figura is. Jellegzetes, karakteres alkotásait egyfajta kettősség, a gyerek- és a felnőtt világ egyvelege jellemzi, figurái gyakran meseszerűek, sugárzik róluk a jókedv és egyfajta pozitív szemlélet, ennek átadásán azonban közvetlenül nem munkálkodik. – Nem dolgozik bennem ilyenfajta tudatosság. Azt kell, hogy mondjam, azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk a hobbijuk, így szinte mindig szeretek dolgozni, talán ez érződik a képeimen.

Szereplőiről, inspirációiról úgy vall, a megannyi érdekes témához csupán nyitott szemmel kell járni a világban. – Szinte bármi meg tud ihletni, annyi klassz dolog vesz minket körbe. Ennek ellenére nem vagyok az a mindennek megörülő típus – mondja. Munkái sikerét bizonyítja, hogy alkotásai nem csupán hazai galériák, hanem külföldi kiállítások szervezőinek érdeklődését is felkeltik. Festményei 1999 óta jelennek meg rangos kiállításokon, ezek kivétel nélkül egy pillanat alatt felismerhetőek egyedi hangulatukról. Alkotásait a műkedvelők több ízben megcsodálhatták már egyebek mellett a fővárosi Mednyánszky Galériában, az Iparművészeti Múzeumban, a Balassi Intézetben, valamint a milánói Nemzetközi Kézműves Kiállításon is. Illusztrált Weöres Sándor-verset és Nemes Nagy Ágnes egyik írását, emellett Anikó egyik legnagyobb büszkesége, hogy pár évvel ezelőtt a Christian Lacroix Homme önálló projektre kérte fel. Júniusban elkészült megújult honlapja, amely azonnal Dope Awardot nyert. Természetesen e sorokon keresztül nehéz ízelítőt adni a művész fantáziavilágából, így aki szívesen elmerülne benne, látogasson el a rothaniko.hu honlapra. Sikereit szemlélve az ifjú művész a jövővel kapcsolatban csupán annyit mondott, az élet majd hozza, amit kell.