Paksi siller: egy bor a hosszú beszélgetésekhez
A 70-es években még több ezer hektó sillert készítettek a Hősök terei borpincében, akkor még 23 forintért, egyliteres palackban árulták az egyik legkedveltebb asztali bort. Annak, hogy a paksi siller újra a boltok polcaira kerüljön elvi akadálya nincs, de a szavakat tettekre kell váltani.
Száznyolcvannégy névadó bort neveztek idén az országos Sillerfesztiválra, ám ennek csak elenyésző része, negyvenkettő származott paksi boros gazdától, ezért a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete kampányt indít arra való buzdítással, hogy minél nagyobb számban készítsenek a helyi borászok sillert. Ismét divat lett bort készíteni, ismét feltörekvőben a kulturált borfogyasztás, azonban a piac erősen lefedett. A siller viszont kitörési lehetőséget jelenthet, tartja Kovács Mihály. A nagy nevek, a szekszárdi és villányi testes vörösborok mellett egy olyan nedűvel kell előállnia Paksnak, ami mást nyújt, ami színesíti a termékpalettát, hangsúlyozza az egyesület főpohárnoka. Hosszú beszélgetések, baráti összejövetelek mellé nem jó egy erős vörösbor, annál inkább egy könnyű, friss siller, ami a hosszú beszélgetések itala, tisztán és fröccsként is fogyasztható. Utóbbi évszázadok óta tradicionális ital a térségben, az utóbbi években azonban mégis teret veszített. Korábban hagyományosan vegyes szüreteléssel, ma kékszőlők házasításával is készítik a gazdák.
A szakma évek óta munkálkodik azon, hogyan lehetne pontosan definiálni a sillert és meghatározni készítésének írott vagy íratlan szabályait. A 2011-es paksi országos sillerkonferencián egy régi teóriát eloszlatva dr. Kállay Miklós, a Corvinus Egyetem borászati tanszékvezetője előadásában leszögezte, a kék és fehér szőlő összeszüretelését és együtt erjesztését a bortörvény nem tiltja. A siller ilyen formájú készítésének elvi akadálya nincs, de ahhoz, hogy ne csupán otthon kerülhessen az asztalokra ez a bor, le kell folytatni a szokásos engedélyezési folyamatot, mondja Kovács Mihály. A 70-es években még több ezer hektó sillert készítettek a Hősök terei borpincében, ez akkoriban az egyik legkedveltebb asztali bornak számított, emlékszik vissza Kanczler Istvánné, a Paksi Hegyközség elnöke.
Akkor még 23 forintért, egyliteres palackban árulták a 10-11 százalékos alkoholtartalmú italt, aminek alapját a környékbeli szőlőkből szerezték be. A Pécsen palackozott nedű olcsó volt, könnyű és gyümölcsös, alapját, a Kadarkát például a Dunamenti Tsz. csámpai területeiről vásárolták fel, ahol a 103 hektáros ültetvény 35 hektárján termett ez a szőlő, mondja Kanczler Istvánné. Azt máról holnapra nem lehet megoldani, hogy a paksi siller újra forgalomba kerüljön, több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy elnyerje eredeti funkcióját. Ehhez azonban arra van szükség, hogy akinek szőlője van, az készítsen sillert, a hozzá érkező ismerősöket rendszeresen ezzel kínálja, így újra tudatosulhat, mennyire kellemes bor is ez, teszi hozzá. A város mind anyagilag, mind erkölcsileg sokat áldozott a siller népszerűsítésére, ezért itt az idő, hogy a borászok is mögé álljanak, a szavakat tettekre kell váltani, szögezte le a hegyközség elnöke.
Hirczi Ferenc egyetért a tradíció felvirágoztatásának céljával. Idén a borász maga is megpróbálkozik a siller készítésével, kékszőlők felhasználása mellett a hagyományos módon is. Mint elmondta, adott a lehetőség a jó bor készítéséhez, ugyanis a nagy melegnek köszönhetően kiváló a szőlő minősége és a jó időre tekintettel a legtöbben már bele is vágtak a szüretbe.