Határtalan gyűjtőszenvedély

Nem gyakran fordul elő, hogy valaki fülig érő szájjal hagyja el a Paksi Rendőrkapitányság épületét. Velem megtörtént – meg kell hagyni, a látogatás miértje is rendhagyó volt, ugyanis a kapitányság egyik munkatársa irodájának falán őrzi több száz ereklyét számláló gyűjteményét, amit több mint másfél évtizede gyarapít töretlen szenvedéllyel. Herman Gábor neve lapunk hasábjairól minden bizonnyal ismerős, ezúttal azonban nem egy baleset körülményeit taglalta, hanem különleges hobbijáról, a karjelvények gyűjtéséről mesélt. Az immár közel 400 darabot számláló kollekcióból lelkesen mutatott be jó párat, egyet-egyet az igazi kuriózumok közül is. Különleges vonzódása a militarista felszerelésekhez többek között onnan ered, hogy őt és testvérét katonás szemléletben nevelte édesapjuk, aki maga is nagy gyűjtő. Apja papnak vagy katonának szánta őket, testvére utóbbi, ő pedig rendőr lett 1995-ben. A felszerelését követő évben került a tulajdonába az első karjelvény, aminek gyűjtéséből szerelem lett. Külföldön a világháború idejétől létezik a felvarrók viselésének kultúrája, hazánkban azonban csupán a rendszerváltás után vált hagyománnyá, a 2006-os tömegoszlatás óta pedig az egyes szakaszok bevetési egységeinek ilyen formájú azonosítása egyre elterjedtebb. A ’90-es évek óta ugyanakkor sokat változott a felvarrók külleme, meséli Gábor. A régiek még kézzel készültek, majd szövött, szitázott technikával, vagy filcre került guminyomással, most már azonban csak hímezve kerülnek használatba. Kidolgozottságukat megkülönbözteti, hogy öt-, hat- vagy esetleg tízezer tűszúrással, és hogy arany, ezüst vagy sárga hímzéssel készültek. Felvarrót bárki tervezhet, de, hogy melyik kerül használatba, arról felterjesztés után az országos rendőrfőkapitány dönt, meséli a közlekedésrendészeti alosztályvezető. Gábor úgy véli, a karjelvénynek nem csupán esztétikai szerepe van, fontos az identitástudat, az együvé tartozás erősítésében. Amikor elkezdte a gyűjtést, a teljesség igénye vezérelte, ennek ellenére sosem lesz ilyen a kollekció, hiszen rengeteg kuriózumnak számító felvarró, illetve már nem gyártott karjelvény van a gyűjtőtársak birtokában, akik természetszerűleg nagy becsben tartják szerzeményeiket. Ráadásul a merítés korlátlan, Gábor gyűjteménye is számtalan külföldi darabbal büszkélkedik. Németország mellett van felvarrója többek között Milwaukee-ból, Pennsylvaniából és a New York-i rendőrségtől is. A rendszeresített felvarrók mellett a tervezett vagy hibás karjelvények képviselik a legnagyobb értéket, akár több tízezer forintot is elkérnek egy ilyenért. A relikviák beszerzése internetes fórumok mellett börzéken történik, de néha egészen kalandos körülmények között kerülnek a gyűjtő kezébe.

– ’97-ben egyszer objektumőrként ültem a kapitányság ajtajában. Besétált egy idős, német ember, átnyújtotta ezt a karjelvényt, majd mutogatott a dzsekimen lévő karjelvényemre. Levettem és neki adtam. Akkor fertőzött meg a gyűjtőszenvedély – emlékezett vissza. De volt olyan alkalom is, amikor lengyelországi börzén cserélt magyar jelvényt magyarra. A kollekció számomra legérdekesebb darabja egy katonai orvosi támogató egység karjelvénye, amin az ismert rajzfilmfigura, Dr. Bubó szerepel. Meglepett arckifejezésem miatt rögtön érkezett is a válasz, a szakszolgálatok mindig rájuk jellemző emblémát viselnek. Gábor elárulta, már ők is megpróbálkoztak felvarró tervezésével, de a megyei szerv nem látta indokoltnak, hogy a paksi bevetési szakasznak vagy a közlekedésrendészetnek külön karjelvénye legyen. A falról aztán a még fiókban lapuló ritkaságokra terelődött a szó. Mint kiderült, bujkál itt még sapkarózsa Észak-Rajna-Vesztfália tartományból és Drezdából, és egy féltve őrzött múltszázadfordulós Zrínyi-sisak, amit a csendőrök, rendőrök viseltek egykor. Még gombok, vállszíjak, tányérsapkák, fegyverek és tiszti levelek sora egészíti ki a gyűjteményt, amelyeket olykor bontandó ház padlásáról szereztek I. és II. világháborús relikviákat gyűjtő édesapjával. Mint mondta, gyűjtőszenvedélye csupán a zenéhez fűződő szeretetével vetekszik, amit hasonlóan családi gyökerekből szerzett. Dunaszentgyörgyi székhelyű zenekara, a Hungarokarma 2010 óta változó formációban működik egyre nagyobb sikerrel. Nyáron a megye több településén is felléptek, gyarapítva ezzel a velük rokonszenvező közönség számát. Gábor úgy véli, sikerük titka az lehet, hogy olyan témákat zenésítenek meg, amiben mindenki talál magának valót. Dalaik témái a magyar sors bizonyos hagyatékait ölelik fel, de a zenekar különlegességéhez hozzátartozik az a buddhista szemlélet is, melyet nevük is sejtet. Akinek felkeltette érdeklődését ez az egyedi ötvözet, az ellátogathat az együttes honlapjára is.