Mondjuk a magunkét – A papucs

A minap kislányomnak vásároltam papucsot egy paksi üzletben. Huszonegyes vagy huszonkettes legyen? Ez volt a dilemma. Megveszem a kisebbet, és ha nem jó, biztosan kicserélik. – Nyugodtan hozza vissza, ha rossz a méret – nyugtatott meg a pénztáros. A cserére valóban szükség lett, másnap reggel ott kezdtem a napot. Egy másik hölgy fogadott. – Van egy kis gond. Nem kellett volna szétszedni – jelentette ki komoly arccal. A papucs két fele valóban egy vékony damillal volt összefogva, amit óvatlanul levágtam. Furán nézett volna ki ugyanis, ha huszonegy hónapos kislányom egy összekötözött pár papucsban próbál lépkedni.

Meglesz a Mondjuk a magunkét rovat mai témája, gondoltam magamban, de aztán  megérkezett az üzletvezető.

– Miben segíthetek? – kérdezte, és amikor elmondtam a problémámat, udvariasan elkérte tőlem a pár papucsot, a fiókból elővett egy darab vékony damilt, és egyetlen mozdulattal összekötötte.

Azért így is van tanulsága a történetnek: legközelebb a nagyobb lábbelit választom.