Mondjuk a magunkét – Mikro és makro

Sokszor hallani a mikroközösségek növekvő jelentőségéről; arról, hogy mennyivel működőképesebbek a néhány tucat főt számoló közösségek a százas-ezres nagyságrendű szervezeteknél. Amíg a mikroközösségek tagjai névről ismerik egymást, addig a nagy szerveződésekben élők-dolgozók még arcról sem. A munkából is előbb veszi ki a részét a mikroközösségben élő, a nagy közösségekben sokszor a „majd megcsinálja helyettem más!” gyakorlat érvényesül.

Mindez reggel jutott eszembe, amikor a lakótelepen sétálva elhaladtam egy négyemeletes ház mellett. Éppen vitték a szemetes konténert, ami mellett két tucat, szelektív hulladékkal tömött zsák sorakozott. Nem sokkal később egy tízemeleteshez értem, ahol (rövid fejszámolás) ötször annyian élnek, mint az előző  lépcsőházban. Ennek ellenére itt egyetlen szelektív hulladékos zsák árválkodott.