Mit süt-főz ma? – A gyapai Életkert

Régi-új rovatként indul újra 2008 után a Paksi Hírnök Online oldalán a Mit süt főz ma? elnevezésű rovat, amelynek keretében amatőr, de a konyhában otthonosan mozgó házi szakácsokat keresünk fel, készítjük el közösen kedvenc ételeiket és csenjük el receptjüket, amelyet aztán az olvasókkal is jó szívvel megosztunk.

Lapunkat elsőként a gyapai Életkert szíve-lelke, Fatér Barna és Cuhorka Kata látta vendégül, akiknek konyhájában, lévén önfenntartó életvitelre törekednek, az alapanyagok jó része jellemzően házi. A gyapai kúria lakói közül házigazdáink vegetáriánusok, így a receptek különlegességét ez is előrevetíti. A Budapestről vidékre évekkel ezelőtt leköltöző Kata és Barna megpróbál mindent maga előteremteni, de máig tapasztalati úton tanulnak, ugyanis semmi előképzettségük nem volt annak kapcsán, hogyan kell kertészkedni. Azóta több száz négyzetméteres veteményesen termelnek, vetőmagot magfogással nyernek, maguk készítik a túrót, a fűszerek nagy részét szárítással tartósítják és használják fel később az ételek ízesítéséhez. Mindent nem tudnak előállítani maguknak, így mások segítségére is támaszkodnak. A közösen sütött kenyér alapanyagát, a lisztet például Mözsről és Faddról szerzik be. A finom, ropogós héjú kenyeret saját kemencében sütik, amely egyúttal két szobának is leadja a hasznos meleget. A cipó elkészítéséhez egy evőkanál sót és 2,5 dkg élesztőt kell felfuttatni egy kevés tejben, majd azt hozzáadni egy kiló liszthez és hat deciliter langyos vízzel homogén egésszé dagasztani. Ezután meleg helyen egy órát letakarva pihenhet a massza, majd úgy kerülhet be a jól előmelegített, 230 fokos sütőbe. Itt 45 percet tölt el fedővel, 5-10 percet fedő nélkül. Ízesítéséhez köményt és fokhagymát is fel lehet használni, magyarázta Kata, akinek stábunk mellett élettársa, Barna is segítségére van. Elárulták, ez nem csak a mi tiszteletünkre történik így, náluk természetes, hogy a férfinak helye van a konyhában, gyakran készítik el ételeiket együtt.

Amíg a kenyértésztát a melegre bíztuk, elkészült a számomra teljesen újdonságként ható hajdinaleves.

Kevés olajon megpirult egy fej apróra vágott vöröshagyma és fokhagyma, ízlés szerint rákerült fehérbors, fűszerpaprika, majoránna és egy kis csípős, valamint egy felaprított burgonya és répa. Alapos lemosás után került rá minderre 150 gramm (egy zacskó negyede) hajdina és szárított petrezselyem, utóbbi az aroma kedvéért. Másfél liter vízzel felöntve a hajdina megpuhulásáig kell főzni a levest, ami gyorsasága és egyszerűsége miatt kevésbé gyakorlott háziasszonyoknak is ajánlható.

A fő attrakció – igaz hús nélkül – az édes-pikáns, indiai ízekre hajazó zöldségköret és a kölesfasírt volt, amelyek piaci és házi zöldségek csokrából hamar elkészíthetőek voltak. Olajon apróra vágott, illetve felkockázott hagymát, két répát, fej céklát és krumplit, paszternákot, valamint egy kisebb sütőtök felét lepirítjuk, korianderrel, petrezselyemmel, fehérborssal, római köménnyel, fahéjjal, mézzel ízesítjük, letakarjuk puhulásig, majd ismét lekapatjuk, hogy színt kapjanak egy kicsit. A szerény, de lakájos, sok régi emléket őrző épületben stílusidegen is lett volna a high-tech minőségű konyhafelszerelés, így meg sem lepődtem, hogy a menüsor szinte minden eleme vas-, illetve zománcozott edényben, egy jól kiszolgált sparhelten készült. A hangulata mellett a fatüzeléssel készült ételek esetében, talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, még ízletesebbnek, illatosabbnak érzi az ember az elkészült fogásokat. Megszakítva kissé a nosztalgiát az igazsághoz tartozik, hogy a tüzelőanyag folyamatos adagolása megadta a főzés extra kihívását, amit azonban Barna gyakorlottan és könnyedén megold.

Az utolsó fogáshoz, azaz a kölesfasírthoz a szokásos módon, kevés olajon lepirítunk 15 dkg kölest, amit háromszor annyi vízzel felöntünk, sózzuk és hagyjuk a kölest megpuhulni. Addig külön megpirítjuk a hagymát és lereszeljük a répát. Ha megfőtt és kihűlt a köles, hozzáadjuk a répát és a hagymát, egy csipet majoránnát, borsot, sót, egy tojást és egy evőkanál zabpehelylisztet, ebből pedig masszát készítünk. Majd golyókat, vagy lapos tányérkákat készítünk és előmelegített sütőben 200 fokon megsütjük. A különleges menüsort rendhagyó ízvilága miatt ajánljuk olvasóinknak, ráadásul még vacsorára is, mert könnyedsége miatt biztosan nem terheli meg a gyomrot.