Mondjuk a magunkét – A jóból mindig kevés

Nem kerül pénzbe, az emberek többsége vágyik rá, mégis sokan fukarkodnak a dicsérő szavakkal, pedig pár kedves, elejtett szó megszépítheti bárki napját. Az egyik legáltalánosabb probléma, hogy amennyiben a dolgok a megszokott mederben zajlanak és minden zökkenőmentes, arról nemhogy pozitív, semmilyen visszajelzést nem kap az ember fia. A legkisebb hiba vagy kényelmetlenség esetén azonban zengenek a kifogások és panaszáradatok. Néha joggal érezzük úgy, hogy embertársaink gáncsoskodnak, csak a hibákat veszik észre és az elismerésre már nem szánnak energiát. Ezért volt szokatlan, amikor egyik olvasónk egy köszönőlevelet juttatott el szerkesztőségünknek, amelyben örömét tolmácsolja annak kapcsán, hogy a paksi kertészek, parkgondozók a minap ültettek facsemetéket a Kurcsatov út és a szerviz útnál lévő úgynevezett ketrecek környékére, több lakó nagy boldogságára. Hűséges olvasónk azért küldte nekünk a levelet, mert nem tudta másnak címezni, mi pedig közvetítjük a ritkaságszámba menő pozitív visszajelzést.