Mit süt-főz ma? – Iványi Krisztina

Hatéves kora óta, úgyszólván mióta feléri a tűzhelyet, otthonosan sürög a konyhában
Iványi Krisztina. Édesapja már csemeteként komoly feladat elé állította a reggeli
rántotta elkészítésével: minden háziasszony tudja, annak trükkje van, hogy ne
száradjon ki túlságosan a tojás, ennek mesteri elsajátítása pedig elvárás volt
otthonukban. Azóta nem csupán a tökéletes rántotta elkészítésének rafinált fortélya van
a zsebében, mára nincs olyan étel, amit ne tudna elkészíteni. Legyen az őzpörkölt,
krumplis pogácsa vagy éppen keleti étek, nem foghat ki rajta, de az sem okozhat komolyabb problémát, ha majdnem üres a hűtő. – Gyerekkoromban nem éltünk éppen nagy lábon, így megtanultam, hogyan lehet a kevésből bőségeset kihozni. Ezért is
gondolom, hogy a főzés a kreativitás megnyilvánulásának egyik lehetősége – vallja
Krisztina.

Az atomerőmű operatív kommunikációs vezetője a Bakony kapujából,
Bakonyszombathelyről származik és állítja, szülőfaluja kenterbe veri Paksot a
csípősségi versenyben. A nem több mint 1500 lelket számláló településen ugyanis majd’
minden ételt erősre fűszereznek. Elmesélte, egy vendéglátás alkalmával még a paksi
csípős halászléhez szokott, bevállalós vendégeit is sikerült megizzasztania. Stábunk
tagjainak érzékenyebb gyomrára való tekintettel ezúttal csinján bánt az adagolással és
egy nem túl erős, inkább pikáns ráksaláta került az asztalra bevezetőnek: az előétel
receptjét Krisztina saját ötletekkel bolondította, egyszerre füstös, pikáns ízvilágával a tenger gyümölcseit kedvelőknek igazi csemege. Az alapját adó koktélrák elkészítésétől az avatatlanoknak sem kell visszariadnia: csupán pár pillanatig elég a lobogó, forró vízbe tartani és kész is. Aki mégis idegenkedne tőle, helyettesítheti a koktélgarnélát surimivel, a főzés során is ez került az ételbe. Ehhez hozzáadjuk az apró kockára vágott füstölt sajtot, például parenyicát, illetve egy darab héjastul összevágott almát.

Ezeket a tálban egy kevés citrommal meglocsoljuk, hogy óvjuk az almát a barnulástól és kézzel jól átforgatjuk. A saláta öntetéhez két nagyobb gerezd fokhagymát préselünk, hozzáadunk egy kevés majonézt, másfél deci natúr joghurtot, ami krémesíti, és egy fél tejfölt, hogy javítsa a konzisztenciát. Tovább fűszerezzük citromlével, fokhagymaborssal, durvára őrölt színes borssal, és egy kis sóval, amivel csínján kell bánni, mivel a salátába egy kevés vöröskaviár is kerül, ami alapvetően megalapozza a ráksaláta sósságát.

Amíg ez a hűtőben pihen, hogy összeérjen, egy keleties receptet ismerhetünk meg, amely London kulturális olvasztótégelyében született. Európában a legjobb indiai ételeket a brit
fővárosában kóstolhatja az ember, állítja Krisztina, aki egy kedves barátnőjétől leste el az egzotikus receptet. Ez azonban rendhagyó fogás abból a szempontból, a Pakson elkészített londoni-indiai ételbe hazai csirke, mégpedig háztáji kerül. Krisztinánál minden húsétel otthoni alapanyagból készül, ugyanis gyermekkora óta gazdálkodnak a szülei: mindig volt a háznál tyúk, kacsa vagy éppen nyúl, így a mai napig az kerül az asztalra, amit megtermelnek maguknak. Átszellemülten beszél a hazai ízekről, az otthoni illatokról és arról, édesapjának hogyan csillog a szeme, amikor lánya ellátogatva hozzájuk főz
valami különlegességet, hazalopva számukra recepteken keresztül a világot. Krisztina
elárulta, hosszú budapesti tartózkodás után vidéki lányként újra vonzani kezdte a
kisvárosi élet, így nem csoda, hogy hamar otthonosan berendezkedett Pakson. Nagy
becsben tartja a két kézzel megtermelt ételt, szívesen vásárol a piacon vagy a
kiskertben termelő néniktől, akik jó szívvel kínálják kiváló minőségű portékáikat a
városszerte. Pakson minden beszerezhető, állapítja meg, a currys csirkéhez szükséges koriandert ezúttal mégis kalandosan sikerült beszerezni. Ennél sokkal egyszerűbb az étel elkészítése, tulajdonképpen úgy kezdődik, mint a pörkölté. A hagymát chilivel olajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a csirkét és lepirítjuk. Rászórunk egy kávéskanál porcukrot, karamellizáljuk, majd egy pohár vízzel felengedjük és hagyjuk puhulni. Belecsepegtetünk egy kevés citromot, valamint legalább egy lime levét, illetve belevágunk egy körülbelül öt dekás gyömbért, ami kihagyhatatlan a keleties ételek fűszerei közül. A savanykás, pikáns íz mellett madras curryvel adhatjuk meg az étel csípősségét. Ezután kurkumát teszünk hozzá, ami szép sárgára festi a serpenyőnk tartalmát. Utolsó lépésként gazdagítjuk egy natúr joghurttal és egy pohár kefirrel, ezt követően pedig fűszerezünk a leginkább petrezselyemre hajazó korianderrel. Amikor minden összetevőnk a tálba került és  majdnem készre puhult a csirke, sózzuk az ételt, amit főzés közben többször is felengedhetünk vízzel, hogy szószosabb maradjon. Nem maradt más, mint basmati rizzsel tálalni a currys csirkét és jó ízzel elfogyasztani, bátraknak akár bakonyi csípősen.