Mondjuk a magunkét – Segélyhívás

– A Gyuriékat keresném! – Azt hiszem, téves hívás lesz! – Az nem létezik, hát ez a Gyuri száma!

Mindenki be tudna számolni értetlenkedő, idegesítő téves hívásokról, azonban egy ehhez hasonló beszélgetés hepienddel végződő története jutott el a napokban szerkesztőségünkbe, amelynek főszereplője egy csongrádi idős néni volt. Lapunknak nyilatkozó olvasónk először zaklatásnak vélte a folyamatos hívogatásokat: a zavarodott, összefüggéstelen hívások pár percenként ismétlődtek, ezért mivel az idős hölgy többszöri felvilágosítás után sem értette meg, hogy a tárcsázott szám előfizetésén valószínűleg az előző tulajdonost keresi folyamatosan, egy idő után az ismeretlen számról érkező hívásokat olvasónk már egyáltalán nem fogadta. Majd érkezett egy üzenet a hangpostájára: a hívó kétségbeesetten számolt be róla, hogy lábra sem tud állni és azonnali segítséget kér.

Olvasónk bár tudatában volt, hogy Paksról nem lehet segítségére a csongrádi idős asszonynak visszahívta azt tanácsolva, akárkit is szeretne elérni, ha bajban van, hívja inkább a 112-es számot. Azonban az idős hölgy állapotára való tekintettel aggódni kezdett, vajon sikerül-e tárcsáznia a segélyhívót. Kikereste a Csongrádi Rendőrkapitányság telefonszámát és bár a bajba került idős hölgy nevét és címét nem tudta, tájékoztatta őket az esetről. Örömmel értesült róla, hogy már befutott hozzájuk az információ és a kollégák úton vannak a nénihez. Ennél is jobb érzés volt számára, amikor másnap ismét csörgött a telefonja: az idős hölgy jelentkezett megköszönni a segítségét és azt, hogy tanácsának köszönhetően elkerülhető volt a nagyobb baj.