Mások sikerélményéért dolgozik

Kajak páros maraton számban junior magyar bajnok, quadriatlonban pedig háromszoros junior világbajnok – ez csupán néhány olyan sporteredmény számos másik mellett, amellyel Vass Henriett a sportkedvelő drukkerek szívét még a ’90-es években megdobogtatta. A Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány egykori díjazottja ma már a sportirányításban dolgozik, és mások számára szeretné átadni azt az örömet és sikerélményt, amit a sport számára jelent a mi napig.

A szabadidősport az állami költségvetésből származó támogatások szempontjából nincsen jó helyzetben, évről évre csökken az erre a célterületre fordítható keret. Ennek ellenére számos alapfeladat, és korábbi sikeres szakmai program igényel anyagi támogatást, mellettük pedig a kor kihívásainak megfelelő újabb kezdeményezések is szükségesek, mesél a szakma legfőbb kihívásairól Vass Henriett, aki a Magyar Olimpiai Bizottság szabadidősport koordinátoraként dogozik. Pár éve sikeresen indították el országosan a Pakson is megtalálható nordic walking programot, idén pedig új kezdeményezésként a lakossági gimnasztika bevezetésén kísérleteznek. Ennek lényege, hogy városi környezetben, egy parkban, rendszeres időpontban egy edző által vezetett fél órás vicces, átmozgató gimnasztika mutassa meg, hogy kényelmes, akár utcai ruhában is mindenki számára elérhető a testmozgás. Henriett számára kiemelt cél, hogy olyan programokat alakítsanak ki, amelyek sikerélményt, örömet szereznek a résztvevőknek, amiben neki gyermekkorától kezdve része lehetett.

– A sport a pozitív élmények miatt vált már gyerekkoromban fontossá. Egyszerűen élveztem a mozgást, jó volt játszani, kimelegedni, lihegve összemérni ki mit tud – ki a gyorsabb, ügyesebb, vagy taktikusabb – fogalmaz. Már az akkori II. sz. általános iskolában sporttagozatos volt, majd a Vak Bottyán Gimnáziumban tett érettségit követően a Magyar Testnevelési Egyetemen tanult tovább. ’93-ban juniorok között qadriatlonban világbajnok lett, majd ezt az eredményt még kétszer megismételte. Számos kiemelkedő sportteljesítményre büszke lehet, de egy örökletes hajlam miatt nem támaszkodhatott kizárólag a versenyszerű sportra. – A tenyerem nem bírta a nagy megterhelést, és folyamatos műtéti beavatkozást igényelt. Ezért a továbbtanulás mellett döntöttem. Ott éreztem meg először, milyen jó érzés valakit megtanítani valamire. Szerencsés vagyok, hiszen mindig a sport közelében dolgozhattam, oktatóként, szervezőként, sportvezetőként egyaránt – meséli.

Jelenleg a szakmai programok kialakításában és a döntések végrehajtásában vesz részt, vagyis annak felügyeletében, hogy a támogatás a felhasználó szervezetekhez megérkezzen, és jó célokra kerüljön felhasználására. Ha hivatalból hétvégenként egy-egy sporteseményre, például utcai futóversenyre is eljut, gyakran nem állja meg, hogy maga is el ne induljon rajta. Amikor csak teheti, elszakad a nagyvárosi rohanás, nyüzsgés elől és a paksi, valamint dunakömlődi csendhez menekül.