Mondjuk a magunkét – Murphy

Megszólalt-e a telefonod abban a pillanatban, amikor elhelyezkedtél a vécén? Esett-e aznap, amikor kocsit mostál? Befutott-e már a buszod, amikor éppen rágyújtottál? Talán nem én vagyok az egyetlen, aki érezte már úgy, az univerzum összeesküdött ellene. A férjemmel egy építkezés kellős közepén hetek óta számolgatjuk a forintokat, matekozunk, átcsoportosítunk, priorizálunk, de leginkább kompromisszumokat kötünk. Jó lesz a kisebb kandalló, nem kell fehér színű csempe, mert az a legdrágább, a térkő viszont nem maradhat el, mert nyakig merülünk a sárban. A precízen összeállított házi kassza azonban úgy omlik össze egyik pillanatról a másikra mint egy kártyavár. Ismerős az a szituáció, hogy ha valami elromlik, azt követi minden, ami a háztartásban megtalálható? Az autóm két héttel ezelőtt kezdett el vacakolni, izzítókat kellett benne cserélni. Egy hét múlva már egészen más betegséget produkált. A kettő között azonban felmondta a szolgálatot a mikró: szépen forog és világít, de melegíteni nem melegít. Majd másnap ereszteni kezdett a teafőző, a hajszárító pedig zizeg. Murphy törvénye szerint ami elromolhat, az el is romlik. Én ezt tetézném: minden egyszerre romlik el.