Bezárt a Bongó – lezárult egy korszak?

Bezárt a Café Bongo, terjedt a hír futótűzként a városban. A hely több mint egy évtizedig volt a város meghatározó szórakozóhelye.

Közel tizennégy év rengeteg gondolatot és emléket ébreszt azokban, akik törzsvendégei voltak a nemrégiben megszűnő Café Bongónak és maguknak az üzemeltetőknek egyaránt. Bár ifjabb Vaszkó Zsolt még gyerekfejjel vágott bele a vendéglátásba, kristálytisztán emlékszik a 2000. június 17-i nyitó bulira. Családi vállalkozás keretében olyan szórakozóhelyet akartak nyitni, ahol minden korosztály megtalálja a maga számítását, kielégítő zenei stílusokkal, színvonalas szolgáltatással. A lakótelepi szórakozóhelyen ennyi idő alatt jó pár tinédzsergeneráció megfordult, éppen ezért talán nincs is olyan fiatal paksi, akit ne kötne valamilyen emlék a Bongóhoz. Az 1990-es évek vége felé, az underground berkekben elterjedni látszó romkocsma és pub jellegű enteriőr egyszerre volt minimál és újszerű. A csupaszra bontott téglafalak, a régi, már-már antiknak mondható szék és asztal, a koptatott fapadlózat a hely sajátjává vált.

– Maga a dizájn nem lett volna elég, hogy a vendégeket ottmarasztalja és visszacsábítsa. Ehhez kellett a szüleim szakértelme, elkötelezettsége és kitartása – mondja Zsolt, aki 17 éves korában cseppent bele a szakmába, és rengeteg szép emléket, barátságot, ismeretséget kapott a helytől. A munka azon része, amit a vendégek láttak, vagyis a rendezvényeken való kiszolgálás és helytállás csupán a fele volt a valósnak: a család női tagjai vitték az adminisztrációt, a férfiak pedig az árubeszerzésért, a folyamatos karbantartásért feleltek, meséli. A Bongo egyszerre pubként és klubként is funkcionált: a romkocsmák világát kedvelők is megtalálhatták a miliőt hozzá (bár kevésbé volt „rom”, mint a budapesti romkocsmák nagy része), aki pedig a dj-k és koncertek miatt látogatott el a szórakozóhelyre, annak sem kellett csalódnia.

Egy oldal sem lenne elég annak felsorolására, hány prominens zenész fordult meg a hely csöppnyi színpadán, szórakoztatva egyszerre kamaszokat és nosztalgiázókat: a Bikini, Jamie Winchester, a Tátrai Band, Szakcsi Lakatos, a Quimby, a Ladánybene 27 mind megfordult Pakson, persze rajtuk kívül sokan mások, akik akkor is és ennyi év távlatából is kuriózumnak számítanak a zeneiparban. Nagy pillanat volt, amikor Mező Misi a Magna Cum Laudéből a pulton sétálva énekelt, Nagy Feró hergelte a közönséget, vagy amikor a Copy Con a koncert után egész éjszakán keresztül együtt bulizott a hallgatósággal. És akkor a helyi, szárnyait bontogató zenekarokról vagy a paksi vonatkozása miatt is meghatározó HS7-ről még említést sem tettünk. A bulikon kívül egyéb események is zajlottak bőséggel. Szurkolói ankétok, könyvbemutatók, családi és baráti találkozók helyszínéül is szolgált a Bongo, sőt, filmforgatás kapcsán is debütált. – Igazán különleges volt, amikor ifjú párok jelentkeztek itt esküvői fotózásra, sok fiatal a Bongóban ismerkedett meg egymással, amiből aztán szerelem, majd házasság is lett – mesélte lapunknak az egykori üzemeltető. Németh Zsolt, aki a Vaszkó család barátjaként gyakorlatilag már a klub építésénél is részt vett, maga is ott ismerte meg feleségét. Párjával éppen tíz éve minden hétvégén odajártak, de Zsolt fiatal kora óta a hétköznapi baráti összejövetelek, kártyapartik alkalmával is szívesen nézett be törzshelyére. Éppen úgy, ahogy Varga Gábor is, aki a koncertek és karaokebulik rendszeres résztvevőjeként még az ASE szurkolói gárdájának tagjaként is gyakorta megfordult a klubban.

Már akkor bent volt, amikor meg sem nyitott, fogalmaz Peltzer Tibor. Meghatározó élmény számára, hogy olyan fellépőket láthatott paksi színpadon, mint a Bikini vagy a Ladánybene 27, de a legfontosabbnak azt tartja, hogy a hosszú évek alatt olyan barátságot alakított ki a Vaszkó családdal, ami a Bongo megszűnése ellenére sem szakad meg. Kungl Zsolt a némiképp poros emlékek ellenére is egykönnyen felidézte a nyitó bulit. Barátaival egyből odaszoktak, ahogy fogalmaz, szinte ott nőttek fel, már a kezdetektől megkapó volt számukra a hely családias hangulata. Örök emlék marad, hogy feleségével, akit itt ismert meg, tavalyi esküvőjük alkalmával a Bongóban fotózkodhatott.

– Nagyon erős a családi egység, mindig támogattuk és segítettük egymást jóban, rosszban. A Café Bongo legnagyobb titkát ebben látom – mondja immár Vaszkó Zsolt. Azért, hogy a látogatók döntő része a hosszú évek alatt lassan mégis elkopott, nem a konkurenciát okolja.
– Mindig jó kapcsolatot ápoltunk mindenkivel, és mivel minden vendéglátónak a saját megélhetése a cél, ezen a szűk piacon viszonylagos együttműködés alakult ki – hangsúlyozza az egykori üzemeltető. Kétségtelen, hogy az emberek szórakozási kultúrája teljesen átalakult az elmúlt években. Míg korábban este 10-kor megteltek a szórakozóhelyek, ez mára kitolódott a hajnali órákra. Emellett reneszánszukat élik a házibulik, a kerti partik, a szűkebb körű présházbulik. Tavasztól szeptemberig pedig fesztivál fesztivál hátán, mutat rá a valódi okokra. – Lehet mondani azt is, hogy belefáradtunk, azt is, hogy elfogyott a tűz, de egyszerűen azt is, hogy elég volt a küzdelem. Az induláskor tervezett öt évből azért majdnem tizennégy lett – gondol vissza az eltelt időszakra inkább édesen, mint keserűen Vaszkó Zsolt.

A hely teljesen új külsőt kapva várhatóan áprilistól nyit meg ismét. Mukli Zsolt vállalkozó, a szórakozóhely újdonsült üzemeltetője a régióban páratlan szépségű, exkluzív klubot álmodott meg a Bongo helyére. Az enteriőr kidolgozásán már javában dolgoznak a budapesti tervezők, az új bérlő beszámolója szerint az engedélyeztetés zajlik. Az elegáns szórakozóhely célközönsége a 30 és 50 év közötti korosztály lesz, akik nappal beülhetnek egy kávé vagy koktél elfogyasztására, majd az esti órákban retró buliban kapcsolódhatnak ki. Az április végi, május eleji nyitásra már azok a VIP-helyiségek is elkészülnek, amelyeknek saját kiszolgálópultja lesz. Mukli Zsolt elárulta, nem tart az érdeklődés hiányától, úgy véli, hogy a minden porcikájában igényes megjelenésű hely megcsinálja magának a reklámot.