Mit süt-főz ma? – Péger József

A maga nemében minden alkalom különleges stábunk számára, amikor egy-egy vendéglátó beenged otthonába, és együtt készítjük el a család kedvenc ételét vagy akár addig féltve őrzött receptjét. Ám aki ismeri Péger Józsefet, a paksi élet-művészt, az sejtheti, amilyen rendkívüli személyiség, olyannyira volt rendkívüli a nála tett látogatásunk is. A könnyed és könnyelmű optimizmussal élő, bohém művész otthonában a kreativitásnak és a szabad gondolkodásnak semmi sem szabhat határt. Lakása az a hely, ahol az abszurdnak tűnő tervek teret nyernek és végül otthonos enteriőrt teremtenek. A plafonra rögzített székek, a házi oltár, a rózsafüzérektől roskadozó csillár, festmények, üvegtárgyak, lámpák, az elegáns és ódon polgári bútorok egyvelege szeretni való hely, aminek jó részesévé lenni, amely felvidítja az embert.

A megannyi használati és dísztárgy még József akkori életéből való, amikor földmérőként a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat alkalmazásában településtérképek készítése céljából járta keresztbe kasul az országot és nem állhatta, hogy haza ne hozzon mindenhonnan valami szuvenírt. A falakat díszítő képek és festmények pedig jórészt barátok alkotásai, sajátjait nemigen véljük felfedezni, mint kiderül, azokkal nem szívesen kérkedik annak ellenére, hogy képei számos közintézményben és magángyűjtőnél megtalálhatóak. A színek és hangulatok mellett már csak az tűnt szürreális feladatnak, hogy József az általa tervezett hétfogásos menüt hogyan főzi le pár óra leforgása alatt.

Mint kiderült, vendéglátónk nem csupán a mi tiszteletünkre fogott maratoni hosszúságú ételsorba: minden héten egyszer főz, de akkor a teljes hétköznapra. Kellő rutinnal ragadta magához a fakanalat és ötletes menüsorából hamar kirajzolódott, mi a trükkje a fejedelmi választék gyors elkészítésének. Az előételként készített sajtos sült batáta például pillanatok alatt elkészült a tűzhelyen. Az itthon is beszerezhető trópusi eredetű édesburgonya egy-egy szelete is kiválóan laktató, ezért József akár egy hétig fogyasztja a tápanyagban gazdag zöldséget. Egy meghámozott szeletet körülbelül tíz percig sütött oliva- és napraforgóolaj keverékén, majd ráhelyezett egy szelet ízlés szerint választható, félkemény sajtot, és amikor az némiképp megolvadt, megszórta fűszerpaprikával és már fogyasztható is volt az ízletes előétel. Közben a hűtőből már előkerült a sütésre szánt fűszeres csirkecomb és tarja.

Utóbbi csupán a mi tiszteletünkre, ugyanis vendéglátónk egy ideje nem fogyaszt sertést. Az előkészített húsokat egy nappal előbb majoránnával, sóval, borssal, fokhagymával és sörrel bepácolta, utóbbinak köszönhetően a rostok meglazulnak, sütéskor bennmaradnak az aromák, de az alkohol a készítés során elpárolog belőle. József a húsoknak serpenyőben pár perc alatt gyors színt adott, majd a tarjára egy tepsiben pirított hagymát és párolt káposztát halmozott, a csirkére pedig vöröshagymát és egy kis csípős paprikát tett, mielőtt 30-40 percre a sütőbe tolta volna. Mindehhez finom zöldségköretet készített, az ehhez való hagymát, répát, brokkolit és káposztát nyersen finomra szelte és összekeverte. A vegyes zöldségmix mellé pikáns sütőtökpüré is dukált. A krémes öntet elkészítése nem kíván különösebb jártasságot a konyhában, a különleges íz titkát csupán az aromás alkotóelemek adják: szegfűszeget, barnacukrot, fahéjat, sütőtökpürét, főzőtejszínt és egy kevés tejet kell összefőzni és leturmixolni hozzá.

Ugyan József nem megrögzött reformista, de kísérletező típus, aki azt vallja, a főzés éppolyan, mint a művészet: szenvedély, kreativitás és életszeretet kell hozzá. És biztos tudás, ami férfi létére megvan. Szemmel láthatóan nem okoz gondot számára az agglegénylét, viccesen megjegyzi, jobb is, ha nem kell kerülgetnie a hölgyeket. Nagy jelentőséget tulajdonít a gyönyörűen megterített asztalnak vagy egy műalkotásként elkészített ételnek, ezért mindig a vele megáldott szépérzékkel születik meg a menüsor is. József azt vallja, ami szép, az jó is, ezért odafigyel a harmóniára. A színpompás hozzávalók valóban meghozzák az étvágyat, talán ennek tudható be, hogy az elsőként elkészült batátát stábunk még azelőtt felfalta, hogy egy kép is készülhetett volna róla. Házigazdánk azonban annál nagyobb örömmel pótolta azt az asztalról.

Közben a paprikás ragu és a zöldségleves is készült már. A ragu hagyományos pörköltként indul, olajon le kell lepirítani hagymát, rászórni fűszerpaprikát, beleforgatni a csirkehúst, sóval, borssal, babérlevéllel, kevés köménnyel és csilivel fűszerezni. Házigazdánk egy kevés sörrel is megbolondította, majd vízzel felengedte és addig főzte, amíg a hús puhává nem vált. A zöldségleves titka Péger József szerint, hogy minél több hozzávalóból készüljön: az edénybe ebben az esetben jószerivel minden belekerült, amit éppen házigazdánk fellelt otthon. Mint a zöldséglevesek általában, ez sem igényel különösebb felkészülést, egyszerűen meg kell tisztítani minden hozzávalót és feldarabolni szimpatikus formájú részekre.

Egy alkalmas lábasban fel kell hevíteni egy pici olajat, majd lepirítani rajta a vöröshagymát és fokhagymát, hozzáadni a zellert, a fehérrépát és a sárgarépát. József azonban itt is tesz egy csavart, ugyanis a megszokott ízek mellé curry, egy kevés cukor és káposzta is kerül. Ezeket párolni kell együtt egy darabig, figyelve, hogy le ne égjenek, majd felönteni az alaplével és várni amíg a zöldségek megpuhulnak. Amint elkészültek, egyénként az asztalra sorakoztak az ételek, egy azonban még mindig hátravolt. Kivájt, szélén szegfűszeggel tűzdelt sütőtökformába kilenc perc alatt megpárolt alma- és körtedarabkák kerültek. Gyakorlott háziasszonynak se válna szégyenére egy ilyen menüsor, én is halkan, talán csak magamban jegyeztem meg kissé meghatottan, többet kaptunk itt, mint vártunk és várhattunk volna.