Magam készítem – Hunyadi Rita

Két, egymás előtt csetlő-botló, hangos tacskó érkezik elénk először, amikor Hunyadi Ritához érkezünk látogatóba. Majd ifjú házigazdánk jön a kapuhoz mosolyogva. Ez – mármint a mosoly – végigkíséri beszélgetésünket. Rita az utcára néző kis birodalmába invitál. Szabódva jegyzi meg, hogy mindenkinek, így nekünk is elmondja, hogy ez egy műhely, nincs patikai rend. Azt ugyan senki nem hiányolja, hiszen olyan barátságos, kedves légkör uralkodik a helyiségben, mint, amilyen házigazdánk. Kézműves pályafutásának mérföldkövei: táskák, figurák, ékszerek sorakoznak a falakon, polcokon, dobozokban. Ez alkalommal egy táska elkészítésének rejtelmeibe pillanthatunk be.

Rutinos mozdulatokkal helyezi a saját készítésű szabásmintát az anyagra. Ami a táska vázát képezi, az erősebb anyag, textilbőr, vászon, kordbársony – strapabírónak kell lennie. Ebből nagy tételben vásárol. Viszont a színes, virágos, díszítésként használt, gyakorta igen borsos árú anyagokból megesik, hogy csak 10-20 centit vásárol. Megtanult jól gazdálkodni az anyaggal, nem kerülnek a kukába hatalmas anyagdarabok.

Varrással 2010-ben kezdett foglalkozni, amikor kézhez kapta diplomáját. Előtte – akár a többi gyerek – sok technikát kipróbált a gyöngyfűzéstől az üvegfestésig. Édesanyja varrt, de csak hobbi szinten. Nagyon kreatív ő is, mondja róla Rita. Amikor még Pécsre járt főiskolára, szívesen járt turkálókba, imádta és ennek eredményeként gyűjtötte is a színes anyagokat mondván, hogy egyszer táskákat fog varrni belőlük.

– Tényleg így volt. Az utolsó félév nagyon „zizis” időszak volt. Mondtam utána a családnak, hogy egy hétig hagyjanak békén, én varrok – meséli. A siker nem jött azonnal – jó pár táska végezte a kukában – hiszen minden műveletet úgy kísérletezett ki.  Nem sikerült mindig megvalósítani, amit megálmodott. Varrt, fejtett, varrt, fejtett, újra és újra.  A kudarcok cseppet sem szegték kedvét. Az első válltáskákat magának készítette. Szégyenlős mosollyal húz elő egyet ezek közül, s mutatja a nem éppen szakszerű megoldásokat. A „sufnituning” minősítésen cseppet sem sértődik meg. Nincs is oka rá, hiszen mostanra teljesen profi munkákat készít. Hogy milyen stílusban? Maga sem tudja meghatározni, már csak azért sem, mert határozott szándéka, hogy ne egy kaptafára készüljenek a termékei. Mégis azonnal felismerhetőek, olyan „Hunyadi Ritá-sak”. Sok rajtuk az állatfigura, a virág, és színesek. A mostani világos, mondjuk krémszínű alaphoz is virágos, farmerkék anyagot társít. Természetesen szalag is kerül rá, hiszen azokat is imádja, van belőle egy regimentnyi. Kézzel varrja rá, azután, hogy bélelve, füllel ellátva összeállította a legújabb darabot. Ennek egyetlen oka van: nem előre, hanem munka közben dönti el, hogy mit használ a díszítéshez.

Nem jellemző, hogy vele egykorú lányok ilyen tevékenységre adnák a fejüket. Ha vásárba megy, persze találkozik hasonszőrűekkel, de köztük is nagyon kevés a fiatal. Ahhoz, hogy neki a hobbiból hivatás legyen – még ha másodállás is – nagyon sok dolog szerencsés együttállása kellett a kitartása, elhivatottsága és rátermettsége mellett. Ezek közé sorolja szülei hozzáállását. Máig segítik a munkájában, pedig már párjával, Bencével élnek saját otthonukban. Nélkülük nem is győzné, meséli. – Úgy működik, mint egy manufaktúra – fogalmaz. A műhelyben körbe nézve is látjuk, hogy igen széles a termékskála. A tündérrózsák előbb a táskák dekorációjaként szolgáltak, aztán önálló életre keltek, sapkára, ruhára, hajba valók, sálcsipeszként funkcionálnak. Rengeteg a gyermekeknek készült holmi, Rita ugyanis főállásban védőnőként dolgozik, így került hozzá közel a baba- és gyerekvilág, így születtek az egyedi falvédők, babzsák fotelek, a számára „csúcsteljesítményt” jelentő pelenkázó táskák telis-tele praktikus zsebekkel, rekeszekkel. A praktikumot nagyon fontosnak tartja, még arra is ügyel, hogy a táskákon test felől legyen a belső zseb, mert úgy könnyebben észre lehet venni, ha csörög a telefon…

Úgy döntött, ezúttal csavart virággal díszíti a közben készülő táskát. – Vagy egy, vagy három virágot szoktam rátenni – mondja, miközben gyakorlott mozdulatokkal elégeti a két végét, mert a szépség mellett a tartósság is fontos, ez szolgál arra, hogy ne bomoljon fel. Elárulja, hogy különösen vonzódik a lepkékhez, ezért Pillangó néven regisztrált az egyedi kézművesek termékek oldalára, a Meskára. Ma már a Facebookot tartja a legjobb reklámlehetőségnek. Sokan érdeklődnek ott is, a vásárokon is a manapság talán legnépszerűbb termékei, a búzafigurák iránt. A búzatöltelék Rita „fejlesztése”. A szemek tisztítás, hőkezelés után kerülnek a kabalákba, amik nemcsak szépek, hasznosak is, hiszen hűthetőek, melegíthetőek, így például jó szolgálatot tesznek például fogfájásnál. Bevallja, hogy kissé szentimentálisan úgy gondolja, hogy a legtöbb darabnak már születésekor megvan a tulajdonosa, csak a találkozásra várnak. – Előfordul, hogy azt gondolom valamelyikről, hogy csúnya, és itt fogom tárolni hónapokig, aztán kiteszem háromszáz másik figura közé, odajön egy kisgyerek és azt mondja, én azt akarom – idézi fel. Az ifjú kézműves törekszik arra, hogy rendre előrukkoljon valami újdonsággal. Mindig tele van ötletekkel, amiket lejegyez, lerajzol, de némelyik időhiány miatt nem jut el a megvalósításig. – Nem mondom, hogy nem inspirálódom másoktól, sokat böngészem a netet, de az ötleteket a magam stílusára szabva továbbgondolom – árulja el a receptet. Szavaiból kiderül, hogy az a fajta ember, aki nem érzi jól magát, ha nem csinál valamit, és ha belefog valamibe, azt szívvel-lélekkel teszi. A terveit firtató kérdésre azt mondja, elsősorban háziasszony, feleségszerepre, anyaságra vágyik. Ezzel együtt úgy gondolja, hogy a kézművesség mindig része lesz az életének, mert már olyan mélyen beleivódott.

Távozóban megakad a szemünk Rita szárnyas tacskót ábrázoló logóján. Az azt ihlető tacskók egymással versengve érkeznek, hogy a kapuig kísérjenek bennünket.