A kezdetektől kötődik a paksi múzeumhoz

Már akkor bejáratos volt a Paksi Városi Múzeum épületébe Ring István, amikor az még polgári védelmi raktár volt. Abban az időben karbantartóként, majd amikor elkezdődött a múzeum építése, egy kft. üzemvezetőjeként vett részt a faipari munkákban. Gyakorlatilag amióta a múzeum létezik valamilyen formában, kapcsolatban áll az intézménnyel, két éve viszont főállásban felel azért, hogy az alkalomról alkalomra megújuló kiállítóterekbe életet leheljen, valósághű enteriőrt teremtsen. A Természetből otthonunkba elnevezésű időszaki tárlaton például, ahol a diákok a gyékény, a vessző és a nád felhasználásával ismerkedhettek, hamisítatlan paraszti udvart varázsolt a csupasz falak közé. A kiállításrendező összetett feladatnak tesz eleget, egyszerre gondolkozik asztalosként, lakatosként és festőként, a fémtől a fáig mindent megmunkál, mondja Ring István, akinek nemcsak ötlete és tehetsége, szerszáma is van ehhez. Azon kevesek egyike, aki gyerekként nem túl sokat törte a fejét, milyen pályát válasszon magának. Szüleivel már tízéves korában rendszeresen bejárt a műhelybe, és mire nyolcadikos lett, már asztalosok mellett dolgozott.

– Amikor először mentem be az asztalosműhelybe és megéreztem a frissen gyalult fenyődeszka illatát, megpecsételődött a sorsom – meséli. Ezután a szünetben nem nyaralni, hanem asztaloskodni járt, hiszen a szakmát igazán így lehetett megtanulni. Asztalosként aktívan ma már nem dolgozik, de a családnak és a barátoknak olykor-olykor készít még egyedi bútorokat. – Ami fából megvalósítható és nem vaskarika, bármit elkészítek, a lényeg, hogy helyre szabott, kreatív megoldás legyen, a szériát nem szeretem – árulja el. Ötletei nyomán épült már meg a múzeumban parapetfal, kemence és kukoricagóré is, ottjártunkkor pedig az aktuális farsangi kiállításra készült elő Ring István. A múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz fából gyártja az eszközöket, például fakardot vagy vesszőfalmakettet, de a rendezvények hangosításában, megörökítésében is részt vállal. Tavaly komplett mesét írt a kollektíva Mikulás-műsorához, ahol nem volt rest magára ölteni a mikulásjelmezt sem. A múzeumi légkör, ahol még a történelmet is magába szívhatja, ideális munkahely, mondja a kiállításrendező hozzátéve, csupán a nap nem elég hosszú, hogy minden kedves elfoglaltságának eleget tehessen. Az „öreg motoros”, amikor csak teheti, szívesen bütyköli idős paripáját: talán a paksiaknak külön már be sem kell mutatni a pannoniás Ring családot, amelynek tagjai hűséges veterán gépeikkel bejárják az egész országot. Nemcsak bejárják, évenként veteránmotoros találkozót is szerveznek. Legyen az akár veteránjármű-börze, egynapos találkozó, kiállítás vagy verseny, a helyiek is nem egyszer gyönyörködhettek a messziről ideérkező járműmatuzsálemekben. Kellő támogatás hiányában a rendezvény ezután az országot járva szerveződik, mivel családi költségvetésből lehetetlenné vált a több száz fős esemény megtartása, mondta el Ring István. Az asztalos így sem unatkozik, közel egy éve új vállalkozásba, szőnyeg- és kárpittisztításba fogott. Emellett nemsokára lesz húsz éve, hogy vőfélykedni kezdett. Mivel itt nem volt hagyomány, tíz év zenélés tapasztalata alapján úgy látta, nagy szükség van arra, hogy valaki a lakodalmakon kordában tartsa az eseményeket. Levéltárban is utánajárt annak, mi is a csínja-bínja a szakmának. Nem kérdés, hogy rátermett főrendező, aki ismeri, tudja, hogy csengő hangú, tréfát kedvelő ember, ráadásul amióta az eszét tudja, a bajsza is hozzátartozik a természetes imidzséhez. Mint mondja, az arcát azóta nem érintette borotva, amióta leszerelt a hadseregtől, kackiás, hetyke büszkeségével pedig már hivatalos fórumon is sikert aratott. Három évvel ezelőtt a negyedik kunsági bajuszfesztiválon Németországból, Franciaországból, Erdélyből és Angliából is jöttek bajuszosok, szakállasok, hogy megmérettessék magukat, köztük lett ezüstérmes kifent magyar bajusz kategóriában Ring István ékessége. Azóta nem vett részt hasonló megmérettetésen, elegendő elismerés számára, hogy felesége – a borosta ellenzőjeként is – huszonhat éve mellette van.