Magam készítem: Győrffy Orsolya

A húsvét nem tartozik Győrffy Orsolya kedvenc ünnepei közé. A véletlen úgy hozta, hogy egy sor rossz dolog éppen ekkor történt vele, kellemetlen emlékek kötődnek hozzá. Amióta lányai felnőttek, már a készülődésnek sincs akkora jelentősége – mondja szinte bocsánatkérően, miközben Tolnai úti házukba tessékel. Szavait cáfolja egyrészt a konyha egyik szegletében álló ötletes húsvéti kompozíció, másrészt nagyobbik lánya, Lívia, aki azt mondja, hogy anyukája mindig kéri a család férfitagjait, hogy vágjanak neki megfelelő ágat, amiből tojásfát készít. Ezekre rendre saját maga készíti el a kifújt tojásokat különféle kreatív ötletek nyomán. – Az otthonunkat mindig díszbe öltöztetem karácsonyra is, húsvétra is – erősíti meg Orsi. Az is kiderül, hogy ilyenkor nem boltba szalad, hogy valami drága, kész holmit vegyen, hanem munkához fog és saját maga készíti el a lakás új díszeit. Keze nyomát függönyök, párnák őrzik, de arra sem rest, hogy ablakot, ajtót fessen. – Megnyugtat, jobb, mint a Xanax – fűzi hozzá tréfásan és egy forrasztópákával „felfegyverkezve” egy műanyagtojás csipkézéséhez fog hozzá. Figyelmeztet, hogy nem szabad vékony, puha tojást választani és ügyelni kell arra is, hogy a páka forró legyen, csak így lehet mutatós lyukakat készíteni. Igazán jól mutat a minta, ha kisebb-nagyobb lyukak váltják egymást, ezeket ugyanazzal a pákával készíti. A mintát soha sem nem rajzolja előre, sőt meg sem tervezi, az menet közben alakul. Arra viszont ügyel, hogy a páraelszívó alatt végezze ezt a tevékenységet, különben a lakásban terjeng az égett műanyagszag.

Miközben már hungarocell tojást vesz kezébe, hogy gyakorlott mozdulattal kis árkot véssen bele keresztben is, hosszában is, azt is elárulja, hogy mióta az eszét tudja, sok mindent maga készít. Ezt egy zánkai úttörőtáborból eredezteti. Tánctáborba ment, de rabul ejtették a fazekasok, kosárfonók, szinte minden kézműves foglalkozáson részt vett.  Később, már édesanyaként, gyermeknapokon visszamentek és mindent kipróbáltak, amihez kedvük volt, játszóházakból is merítettek ötleteket.

A különböző, ám egymással színben harmonizáló anyagokból körcikkenként befedi a tojást. Az előre kiszabott, színes anyagokat késsel igazgatja bele az „árkokba”. A széleket gombostűvel rögzíti, ügyelve arra, hogy takarásba kerüljenek, ne éktelenkedjenek az anyagon. A kelmék találkozását szalaggal, zsinórral is el lehet fedni, de ezúttal cipőfűzőt választott. A hungarocell tojásokat hurkapálcára szúrja, vagy színes cérnára kötve a tojásfára akasztja.

Ahogy munkájához, úgy hobbijához is televízióból, újságokból merít ötleteket, amiket aztán továbbfejleszt. Talán nem meglepő, de mindig is a kézügyességéből élt. Eredeti szakmája bőrdíszműves. Az ötlet akkor született meg, amikor kézzel varrt balettcipőjét anyukája meglátta. Azonnal felkiáltott, legyen bőrdíszműves. Akkor tájt már kötött, varrt, hímzett. Szakmájával azért hagyott fel, mert a kínai üzletekkel nem lehetett konkurálni. Tizennégy éve „nyergelt át” a műkörmösségre, ahonnan sok ötletet és eszközt hasznosít a tojásdíszítésben is. Mindezt egy nyert tojáson mutatja meg. A tojást alul is, felül is körömfúróval fúrja ki. Ezt persze tűvel, késsel is meg lehet csinálni. Amúgy mindkét eszközre szükség is lesz, hiszen a tojás talpán késsel meg kell nagyobbítani a rést, majd egy zsákvarró tűt be kell vezetni a lyukon, s a tojást össze kell keverni, mert így könnyebb kifújni. Az így elkészült tojáshéjat kívül-belül mosni kell. A festésükhöz kiváló az akrilfesték. Orsi egy-egy borsónyit nyom ki több színből is, majd az úgynevezett egymozdulat-technikával díszeket – elsősorban virágokat – fest a tojásokra. Ennek lényege, hogy két, esetleg három színt egyszerre visz fel a tojásra, így készíti el a szirmokat, leveleket, amelyek így sokkal mutatósabbak. Ahhoz, hogy a festés tartós maradjon, ragasztólakkal vékonyan át kell húzni. A ragasztólakk a dekupázzsal, azaz a szalvétatechnikával díszített tojásoknál is elmaradhatatlan. A mintát előre ki kell vágni arra figyelve, hogy az ne legyen túl nagy, mert azt nehéz ránc nélkül a tojásra simítani. Alá is, fölé is ragasztólakk kerül, vékonyan. Nem kell megijedni, a tejfehér színe száradás után eltűnik és nagyon szép fényes lesz. Festéssel, szalvétával nemcsak kifújt, festetlen tojást lehet díszíteni, hanem főtt, festettet is.

Orsi kizárólag hagymahéjjal fest. Csak a vörös jó, a lila nem, az nem fogja meg a tojást. Két-három maréknyi héjat kell tenni a főzővízbe, mondja, majd arról mesél, hogy rokonait, sőt másokat is megfertőzött már „kézműves mániájával”.  Húgával, Anitával közös szépségszalonjuk vendégeit mindig saját készítésű ajándékkal lepik meg karácsonyra. Olyankor az egész család beszáll a gyártásba. Arra is volt már példa, hogy hatására a csámpai lovasokat ragadtak ecsetet, idén pedig tánccsoportja tagjai, sőt az egész csámpai közösség tette ugyanezt, s festették, díszítették a tojásokat kortól, nemtől függetlenül. Ha alkotni kell, Győrffy Orsi fáradhatatlan. Ez nemcsak a kézművességre igaz, hanem élete másik fontos momentumára, a táncra is. A Tűzvirág, majd az Örökifjú Táncegyüttes után – bár a néptánc ma is kedves szívének –váltott, s immár több mint hét éve vezeti a csámpai Country Road Clubot. Amikor az alkotókedv elkapja, előáll egy-egy új koreográfiával vagy éppen nyakláncot készít a fellépő ruhájukhoz. Egy dologra kell csupán ügyelniük: nem szabad semmit Orsinak adniuk, mert megeshet, hogy áldozatul esik a fantáziájának. Egyszer egy farmernadrágot kapott, amiből – miután elkopott és használni már nem lehetett – vidám, virágos anyaggal díszítve táskát varrt s úgy adta vissza. Máskor a fagylaltos tálat, amiben kóstolót kapott, egyszerűen kicsipkézte. Éppen akkor fedezte fel a műanyagcsipkézés technikáját, s – ahogy nevetve mondja – az a tál éppen tökéletes volt arra, hogy az új módszer kipróbálja.