A régmúlt megörökítésének szenteli idejét

Több ezer pályázat közül negyvenet értékelt a szakmai zsűri és azok közül is a harmadik helyezést érdemelte ki Hegedűs János tanulmánya az Anyanyelvápolók Szövetsége által meghirdetett Élő tájnyelvek – A magyar nyelv táji gazdagsága című pályázaton. A negyven bírált munka közül húsz ifjúságit Aés húsz felnőttet értékeltek az ítészek, meséli Hegedűs János, aki egyetemek tudományos munkatársait maga mögé utasítva, színvonalas mezőnyben dunakömlődi nyugdíjasként érdemelte ki az elismerést. Kétrészes pályázati anyagában a dunaföldvári tájnyelv, valamint a dunaföldvári parasztság néprajzának témakörét dolgozta fel több száz oldalban. A dunaföldvári születésű szerző elárulta, több mint hatvan éve dolgozik a település tájnyelvének és a paraszti kultúra emlékeinek megőrzésén. Középiskolás korában kezdte kutatni az akkor még sokak által beszélt tájnyelvet, amely alapvetően összeforrt a parasztság mindennapi szóhasználatával. Soproni tanulóként sokat csúfolták különc szavajárása miatt, de egy tanára buzdítására komolyabban vizsgálni kezdte a dunaföldvári szokásokat. Hegedűs János azt mondja, a dunaföldvári tájnyelv szinte szigetet képez a többi között, sehol máshol nem beszélik, aminek az az oka, hogy régen nemigen volt kapcsolat a települések között, pláne nem házasság, volt, aki haláláig el sem hagyta Dunaföldvárt. Maga is beszélte, sőt beszéli az ottani tájnyelvet és a paraszti életnek is mindennapi részese volt, ugyanis nyáron gyerekként nem üdülni, hanem dolgozni ment a földekre, részt vett az aratásban és a szülei által rábízott munkákban. Azóta, főként a mezőgazdaság átalakulása miatt a tájnyelv kikopott a köznyelvből és adatközlői is kevesen élnek már, mondja. Kézi jegyzeteiből, később, a magnó megjelenésével hanganyagaiból dolgozott, illetve rendszeres látogatója volt az Országos Széchényi Könyvtárnak és a megyei levéltárnak, ahol elmélyedt a téma ismeretanyagában. Hegedűs János májusban vehette át az elismerést díjazott tanulmányáért, amelyet könyv kiadására szán. Ez azonban nem az egyetlen munkája, amely nyomdára vár. A közeljövőben jelenhet meg a Dunakömlőd történetéről írt szerzeménye, amely a rendszerváltástól egészen az őskorig nyúlik vissza, betekintést adva a település középkori életébe is. A könyv gerincét azonban a németek be- és kitelepítése adja adatközlők visszaemlékezéseivel. A helyi történelem iránt érdeklődők mellett a szomszéd településen élőknek is érdemes a kezükbe venniük a közeljövőben megjelenő könyvet, mert Madocsa, Bölcske és Dunaföldvár múltjával kapcsolatban is számos érdekességet taglal.