Kereki Ferenc: elébe kell menni a jövőnek

Ha valaki egy szakmát meg akar tanulni, nem az íróasztalnál kell kezdenie, hanem a legnehezebb körülmények között. Ez dr. Kereki Ferenc filozófiája. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója éppen ezért helyezkedett el bányamérnöki diplomája megszerzése után azonnal a Mecseki Szénbányáknál.

Bár családjában nem volt bányász, az iskolában majd’ minden társáéban igen. A bányászatot elsősorban nem nehéz és piszkos munkának látta, hanem férfiasnak. Kereki Ferenc bányavidéken, a Miskolchoz tartozó Perecesen nőtt fel. Pályaválasztásában az a természetszeretet, bányászat iránti tisztelet is szerepet játszott, amit az általános iskolában szívott magába. 1982 júniusában kapta meg a bányamérnöki diplomát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Júliusban már a Pécshez közeli Vasasbányán dolgozott. Azért éppen itt, mert egyetemistaként járt a bányában, és a Tűzveszély!, Sújtólégveszély!, Szénporrobbanás-veszély! feliratok inkább vonzották, mint taszították.
– Egyértelműen az volt bennem, hogy először a legnehezebb körülmények közé kell menni, mert ott lehet megtanulni a szakmát – vallja. Életre szóló tapasztalatokat szerzett a ’86-os, 11 áldozatot követelő omlásos baleset után. Őt bízták meg a fejtés vezetésével. Komoly kihívás volt talpra állítani a pszichésen megviselt bányászokat. A sikert jelzi, hogy utána a kollektíva a szénbányászat kiváló brigádja lett.

A szénbányászat után az uránbánya következett, ahol öt évet töltött el. Innen hívták a bányászati hivatalhoz, ahol az új bányatörvény előkészítésében vett részt. A hatósági munkában is megtalálta a szépséget és a számára fontos kihívást. Alighogy átvette második diplomáját a jogi egyetemen, bányakapitánynak nevezték ki. Itt már találkozott a hulladékelhelyezés kérdésével. Elárulta, hogy amikor a hatóság képviselőjeként a szabályozással foglalkozott, még a gondolat sem merült fel benne, hogy valamikor közelebbi kapcsolatba kerülhet a radioaktív hulladékokkal. Ez azonban már akkor megtörtént, amikor 2008-ban a Mecsekérc Zrt. bányászati igazgatója lett, ami a cég föld alatti térkiképzési munkáinak irányítását jelentette. Akkor a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló építésére csupán mint műszaki kihívásra tekintett. Ma az RHK Kft. ügyvezetőjeként már sokkal inkább tisztában van azzal, hogy többről van szó. A vezérelvek merőben másak, mint a bányászatnál, hiszen ott a cél, hogy leghatékonyabban kitermeljék, ami a föld mélyén van, emitt pedig az, hogy amit a föld mélyén létrehoznak, az hosszú távra, biztonságot garantálva funkcionáljon.

2010-ben, amikor az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója megbízta a kft. vezetésével, elsősorban Bátaapátira volt rálátása, bár a Püspökszilágyban lévő tárolónál is érintett volt a Mecsekérc egy rekonstrukciós munkában. A kutatásokkal, működtetéssel kapcsolatos műszaki kihívások legjobb megoldása mellett a cég megerősítését, átszervezését tekintette fontos feladatának, mert úgy ítélte meg, hogy projektszervezet-szerűen, túlzottan külső szakértőkre hagyatkozva működött. Mostanra nagyban sikerült előrelépni, szakmailag megerősödött, szakterületén kihagyhatatlan tényezővé vált az RHK Kft. Ez sok harccal járt, hiszen össze kellett csiszolni a korábbi és az újonnan érkezett kollégák különböző munkakultúráját. Az újonnan érkezők a piacról jöttek, magukkal hozva a piaci szemléletet, aminek a cégvezető szerint az eddiginél jobban kell érvényesülnie az egész szervezetben. Sikerült a pályáztatás, vállalkozásba adás, szerződéskötés terén elengedhetetlen tudással felvérteződniük, a munkameneteket hatékonyabbá tenniük, s legfőképpen szakmaiságukat erősíteni.

– Nagyon sok szakmai tapasztalatot szereztünk, utánanéztünk a világban, hogy mások miként csinálják. Előadókat hívtunk, helybe mentünk a tudásért, szisztematikusan felépítettük, hogy milyen nemzetközi fórumokon jelenjünk meg – vázolta. Mint mondta, mindez azt szolgálta és szolgálja, hogy közép- és hosszú távon meghatározzák a hulladékkezeléssel kapcsolatos feladatokat. Azt is hozzátette, számára fontos, hogy megalapozott szakmai tanulmányt tegyenek le az asztalra a szükséges döntések meghozatalához. Ezt az elvet követik Boda esetében is, ahol egy mélygeológiai tároló majdani létesítésével kapcsolatos kutatások folynak. Dr. Kereki Ferenc kiemelte: kollégáival együtt azt vallják, hogy nem odázható el a későbbi döntéshez szükséges tudás megszerzése. Kutatásokra van szükség, hogy választ tudjanak adni arra a kérdésre, lehet-e a építeni Nyugat-Mecsekbe egy nagy aktivitású hulladék befogadására alkalmas tárolót. – Mi a „wait and see” elv helyett a „do and see” elvet követve azt mondjuk, ne várjunk, hanem szerezzünk meg minden információt a döntéshez – vázolta az igazgató.
Dr. Kereki Ferenc magánéletében is a tettek embere. Mindig is sportolt, elsősorban futballozott, amiről sportsérülések miatt mostanra le kellett mondania. Kerékpározik, zenél, színházba jár, szívesen kirándul és snowboardozik. Utóbbit azért tanulta meg, mert a gyerekei azt mondták, „Apa, ehhez te már öreg vagy”. Valószínűleg nem számoltak azzal, hogy édesapjukat éppen az efféle kihívások éltetik.