Újításokról is beszámolt Paks főkertésze

A tölgy a hosszan tartó élet, az erő, a nemes lélek és bölcsesség hordozója, jelképe az ősök tiszteletének és a rendületlen kitartásnak. Ez a fa a kedvenc növénye Klézl Teréziának, Paks város főkertészének, s áll is egy belőle a présházuk előtt lakóhelyén, Szekszárdon.

A városi főkertész feladata a zöldfelületek létesítésének, gondozásának szakmai irányítása. Ez bővebben azt jelenti, hogy az ő tervei alapján zajlik a városban a fa-, cserje-, illetve virágültetés; szakértelmére a növénytakaró ápolásában, az új beruházások, felújítások során is számítanak, illetve teendői közé tartozik a parkokban található pihenő- és játszóhelyek kialakítása, fenntartásuk felügyelete. Az intenzíven művelt zöldfelület Pakson jelenleg 30 hektár, ide tartoznak a közparkok, a lakótelepi lakókertek, a közintézményekhez tartozó kertek, a központi terek, a történelmi belváros és a köztemető zöldfelületei. Ezeken a területeken változatos fajtaösszetételű fa- és cserjeállomány található, a faállomány borítottsága több helyen eléri az ideális 70-80%-ot. Problémát a kb. 30-40 évvel ezelőtt telepített nyárfák okoznak, ugyanis a nyárfa puhafa, gyorsan növekszik, de gyorsan is öregszik, ezáltal balesetveszélyessé válik. Jelenleg folyamatban van egy olyan eszköz beszerzése, amellyel meg tudják vizsgálni a fák törzsének állapotát. A várhatóan egy hónap múlva megérkező berendezés használatát, tekintettel az utóbbi időben történt fakidőlésekre, azonnal megkezdik. Emellett kipróbálnak a burkolatkazettákba ültetett hársfákon egy eljárást, amivel a gyökérzethez injektálják a levéltetvek ellen ható szert, s így remélhetőleg megszűnik a parkoló autókon landolva oly sok kellemetlenséget okozó mézharmat, amit ezek a kártevők termelnek. Ami a virágokat illeti, Pakson és Dunakömlődön közel kilencven virágláda és húsz virágágy van. Ezekbe évente átlagosan ötvenezer egynyári palántát ültetnek ki május közepétől, amelyeket aztán ősszel a DC Dunakom Plusz Kft. parkfenntartási részlegének munkatársai kétnyáriakkal váltanak, jellemzően tulipánnal és árvácskával, de csak a virágágyak nagyjából felében, a város forgalmasabb pontjain. Klézl Terézia elmondta, hogy a virágágyak tervezésekor figyelembe kell venni az adott növény fény-, víz- és tápanyagigényét, méretét és színét. Előnyben részesíti a magyar nemesítésű virágfajtákat, amelyek a helyi klimatikus viszonyoknak megfelelnek. Ilyen például a Tagetes, ismertebb nevén a büdöske „Csemő” fajtája, a Rudbeckia vagy a kúpvirág több fajtája, valamint a Celosia, hétköznapi nevén a kakastaréj, ebből is a „Bikavér”, illetve a „Savaria”. A városban sétálva minden évben láthatunk petúniát, amely elképesztő változatosságot mutató faj, illetve Nicotianát, azaz díszdohányt, amelynek fehér virága kiemeli és elválasztja a színes foltokat. Az elmúlt években tették próbára az Ipomoeát, azaz édesburgonyát, amely a körforgónál díszlett, s mivel bevált, idén is ültettek a városban a sakkszobor környékén. Egyre több helyen jelennek meg mindemellett az igen szép látványt nyújtó és manapság divatossá váló díszfűfélék a virágágyak körül. Idei újdonságként az Angelonia is megjelent, amely a buszpályaudvarnál virít. Erre a fajtára a város főkertésze tavaly figyelt fel egy Balatonkeresztúron rendezett virágkiállításon. Hasonló alkalmakra rendszeresen ellátogat, ahogy szakmai konferenciákra, előadásokra is.

Megszerzett tudását több mint húsz évvel ezelőtt állította Paks szolgálatába. A szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségizett, majd az egykori budapesti Kertészeti Egyetemen táj- és kertépítész diplomát szerzett. Ezután visszatért szülővárosába, Szekszárdra, ahol először gyakornokként, majd tervezőként dolgozott a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál, időközben megszerezte a vezető tervezői jogosultságot. Munkája révén már azokban az években több szállal kötődött Pakshoz, ő tervezte többek között a polgármesteri hivatal előtti parkot és az atomerőmű parkjainak egy részét, így amikor a tervezővállalat megszűnt, élt az éppen kínálkozó lehetőséggel és Paksra jött dolgozni. A főkertészi feladatokat megbízási szerződéssel látja el, mellette vállalkozóként szaktanácsadással, valamint táj- és kertépítészeti tervezéssel foglalkozik, ami magában foglalja a játszótér-, sportpálya-, sétány- és térburkolat-tervezést. Urbanisztikai tanulmányokat is folytatott, több település rendezési tervének tájrendezési munkarészét készítette el. Tervezőként a paksi munkák jelentették számára a legtöbb örömet, például a lakótelepi tömbbelsők felújításánál végigkísérhette a teljes építési folyamatot a tervezéstől a megvalósításig. Amikor Terézia nem dolgozik, legszívesebben családjával tölti idejét. Férje, Tóth Lajos István már nyugállományba vonult, így teljes „munkaidőben” hódolhat a szőlészetnek, borászatnak, Terézia kedvenc elfoglaltsága viszont a tajcsi, augusztusban táborba is megy. Két lányuk van, Márti, az idősebb Budapesten él, közgazdász, két gyermek anyukája, Imola pedig Szekszárdon szolfézstanár, három gyermeke van.