Magam készítem: Bárdosné Lévai Márta

Az, hogy Bárdosné Lévai Márta zsigereiben van a kézimunkázás, a lakásszépítés, az otthonukba érkezés pillanatában bizonyosságot nyer. Stílusát is rögvest azonosítja az érkező. Semmi harsányság, trendi dizájn, helyette vidéki, romantikus, harmonikus miliő. Márti toszkán, country stílusként nevesíti és nevetve jegyzi meg, hogy a férje szereti a modern dolgokat, de esélye sincs…

Az, hogy Mártinál „sejtszinten” működik az alkotás, a lakás minden pontjáról visszaköszön. Nem is igazán tudunk leülni a varrógéphez, hogy beavasson minket a tudománya rejtelmeibe, hiszen az évtizedek óta tartó alkotás gyümölcseibe botlunk lépten-nyomon, készítőjük pedig örömmel mesél minden darabról. Márti paksi lány. Édesanyja a konzervgyárban dolgozott, de rengeteget varrt barátoknak, ismerősüknek, kollégáknak. Nem ez az egyetlen gyerekkori hatás. – Sokat jártunk a nagyszülőkhöz Kunhegyesre. A szomszédban csipkeverő nénik voltak, a reggeli kakaó után a barátnőmmel átmentünk és bámészkodtunk – meséli. Örömmel teszi hozzá, hogy éppen most találtak egymásra hosszú idő után a Facebookon. A múlthoz visszatérve: Márti örökké rajzolt, ha papírt talált azon egy négyzetcentimétert sem hagyott szabadon. Úgy döntött, keramikus lesz, el is végezte az iskolát, de soha nem dolgozott a szakmájában, mert az agyagtól ekcémát kapott, azóta minden finom porra allergiás. Maradtak a „varrományok”, ahogy nevezi őket. Kézbe is vesz egy ilyent: neszesszert készít. A mintát illanófilccel rajzolja meg, miután kivágja, körbeférceli, már nyoma sincs. Miközben a kész szabásminta alapján megszületnek a szükséges darabok szép sorjában, elárulja, hogy amerre jár a lakásban, mindenütt van valami folyamatban: hol egy hímzett kép, ami persze saját díszítésű keretbe kerül majd, hol egy horgolt csipkefüggöny, egy ágytakaró. Mindig kézimunkázik. De tényleg. Még a buszon és a kocsiban is. Régen őrületbe kergette a férjét a hosszú kötőtűivel. A körkötőtűk elterjedésével ez is megoldódott.

A neszesszerre visszatérve azt mondja, legszívesebben természetes anyagokkal dolgozik, a műanyag holmikat, ha teheti, kerüli. A jóféle vásznakat, filceket vadássza. Ha meglát valahol egy jó anyagot, már látja is, hogy mi lesz majd belőle. Az, hogy beavatja-e vagy sem a kelmét használat előtt, sok mindentől függ, de ha csak apróbb díszítés lesz belőle, nem. A kész holmikkal úgy is nagy odafigyeléssel bánik, legfeljebb 30 fokon, mosózsákban mossa, sőt inkább kézzel.

Eközben a varrógép mellett az egymással harmonizáló külső anyag és bélés közé vékony vatelin kerül, így sokkal jobb a tartása. Hogy a gyakorlatban is lássuk, Márti megmutatja a „munkás” neszesszerét. Naná, hogy saját készítésű! Éppen ezért teljesen testre szabott. – Itt tartom az ollóimat, itt a hímzést, amit hazahozok, itt a cérnákat – sorolja bemutatva a praktikus darabot. Eleinte nem szívesen vált meg egyetlen munkájától sem, ennek köszönhető a figyelemre méltó gyűjtemény, aminek legkedvesebb darabjairól többet is megtudunk. Ilyen az első patchwork technikával készített ágytakaró, aztán azok, amiket fiainak készített. Mindegyiken saját fotóválogatás. Tamáséra még maga vasalta a fotókat egyenként, Viktornál már modernebb módszerrel, nyomtatással kerültek rá a képek. Mindegyik takaró olyan színű, amilyet a srácok választottak és egyiken is, másikon is száz-száz fotó van. A ma már 24 éves Tamás és 21 éves Viktor nagyra értékeli édesanyja munkáját. Ha egy-egy lakásdíszítésre szolgáló darabot lecserél, mindig azt mondják, hogy a régi jó lesz majd az ő otthonukba. – Tomi fiam barátnője, Annácska is megfertőződött, már ő is hímez – jegyzi meg Márti, miközben a gardróbból előveszi karácsonyi kollekcióját.

Az ünnep közeledtével két-három héten át díszíti a házat, még a WC-kben a szőnyegeket is karácsonyira cseréli. Van patchworkos és kötött, utóbbi – mint megtudjuk – úgy készült, hogy a mintát utólag hímezte bele. Van karácsonyi teáskanna-melegítő, meg tavaszi, meg még egy, amit majd a konyhában látunk meg, mert most az van használatban. Mindegyik valamilyen kedves figurát formáz és bélelt, így a kannára „ültetve” sokáig gondoskodik a tea melegen tartásáról. A szebbnél szebb függönyöket, terítőket, képeket fájó szívvel otthagyva ülünk vissza a mostoha sorsú neszesszerhez, hogy Márti bevarrhassa a cipzárt, összeállíthassa végleges formájára. Azt mondja, ha egyszínű anyagot választ, gyakorta díszíti virággal. A hajtogatást, virágvarrást internetről sajátította el. – Letöltöttem, kinyomtattam, hajnali öttől hatig megtanultam varrni – avat be a részletekbe. Kézimunkával foglalkozó újságok tucatjai sorakoznak a polcokon, azok is jók újabb és újabb ötletekre. Ezeket fejleszti, formálja saját ízlésére. Ilyen saját – illetve barátnőjével, immár munkatársával közös – módszer alapján nyeri el végső formáját a neszesszer: az anyagon lévő virágokat körbeöltögeti. Az egyszerű beavatkozástól ölt egyedi formát a kis táska. A gazdag hímzőfonal-gyűjteményből természetesen a mintához legjobban passzoló színt választ, a hatrétegű cérnából egyetlen szálat fűz be. – Mindig annyi szín van befűzve, amennyit használok, van egy nagyon praktikus, mágneses tűtartóm, azon sorakoznak – kommentálja a történteket. Közben arra is kitér, hogy hobbija mostanra hivatássá vált. Barátnőjével, Döményné Viola Mónikával életre hívták a Mármoni Design-t, amelyben használati tárgyakat, lakás textíliákat készítenek. – Így most már reggeltől estig azt csinálhatom, amit szeretek. Úgysem tudnék meglenni nélküle – összegzi.