A kalandvágy hajtja a paksi operatőrt
Vajon mi köze Torontónak, a Szaharának és egy amerikai rendezőnőnek egy paksi operatőrhöz? A Women’s Eye elnevezésű torontói filmfesztiválon nemrégiben választottak kategóriája legjobbjának egy, a Szaharában forgatott dokumentumfilmet, aminek Polgár Tamás volt az operatőre. Ha valaki ismeri a kalandorlelkű paksi fiatalt, meg sem kérdezi, mit keres a forrongó Afrikában HIV-árvák között, vagy éppen menekülttáborban, hiszen ő az a típus, aki egyik napról a másikra, vállán egy hátizsákkal, nekiindul a nagyvilágnak. Tamás munkája során szívesen vesz részt olyan produkciókban, amelyekben a konfliktusok legmélyére láthat, amelyeket többségünk inkább a kényelmes fotel biztos menedékéből kémlel szívesebben.
A minap kevésbé rázós, de annál hálásabb feladatot vállalt magára. Lassan egy évtizede állandó résztvevője a határon túli magyar középiskolások cseresznyéspusztai táborának. A tábor filmes műhelye szinte már összeforrt a nevével, hiszen a csoportfoglalkozás indulása óta szinte minden évben annak mentora volt. Jóleső érzés számára, amikor látja, hogy a táborozók „megfertőződnek” a filmezés élményével, miközben egyetlen hét alatt elkészítenek egy kisfilmet. Közben megismerteti őket többek közt a kameratechnika és a képkivágás alapelveivel. A táborlakók közösen kreálnak alapsztorit, majd a rendező, a hangmérnök és az operatőr szerepét kiosztva vezetőjük hagyja kibontakozni őket. A történetet hagyományosan a tábor gerincét adó témához igazítják. Tamás elárulta, legnagyobb büszkesége, hogy voltak olyan táborozók, akik részben az itt szerzett élmények hatására filmes szakon tanultak tovább. Velük a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot, hogy tapasztalatot cserélhessenek, segíthesse őket tanácsaival. A TelePaks egykori munkatársa máig gyakran forgat Pakson és környékén annak ellenére, hogy munkája zöme mára Budapesthez köti. A Dead Cat Digital csapatával interjúnk idején éppen az EFOTT-on készítettek reklámfilmet egy energiaitalt gyártó cégnek. Mint mondja, nincs két egyforma munka, legyen szó sportesemény megörökítéséről, imázs- vagy éppen reklámfilm készítéséről, éppen a változatosságot kedveli a szabadúszó operatőr.
Azt azért egy pillanatig sem titkolja, hogy a dokumentumfilmezés a kedvence. A mozit, amely Torontóban a kategóriájának járó legjobb elismerést begyűjtötte, még 2012-ben készítették Dél-Algériában a menekülttáborokban élő muszlim nőkről, akik ideiglenes szállásukon várnak arra, hogy a marokkói megszállásra megoldás szülessen. Azelőtt Kamerunban olyan árvákról forgatott, akiknek szülei HIV-fertőzésben haltak meg. A külföldi produkciók közül a legemlékezetesebb számára mégis az a film, amit az al-Dzsazirának készített az Angliában élő muszlimok és az angol szélsőjobboldal szembenállásáról. A muzulmán lakta negyedekben megélt összecsapások során volt rá példa, hogy forró helyzetbe keveredtek, rendőrkordonon át menekültek, de Tamást érezhetően nem riasztja a veszély, nem szeret ülni a babérjain. Még a 2000-es évek elején kezdett a paksi televíziónál dolgozni szerkesztőként, abban, hogy végül kamera került a kezébe, operatőr édesapjának van elvitathatatlan szerepe. Tőle sajátította el a szakma alapjait, majd 2008-ban ment ki Angliába, ahol asszisztensként forgolódott a szakmában és olyan nagy nevektől próbálta ellesni a fortélyokat, mint Philip Bloom. Máig azt vallja, hogy külföldön sokat lehet tapasztalni, ezért mindenkinek azt tanácsolja, menjen el, lásson világot, lessen el minél többet, és a tanultakat kamatoztassa itthon, ahol mégis a legjobban szeret az ember.