Pupp Réka: reális az Európa-bajnoki bronzérem

Pupp Réka egyetlen magyar indulóként ötödik helyen végzett a hétvégén Glasgow-ban, a cselgáncs European Openen. Az ASE versenyzőjével még a skóciai viadal előtt beszélgettünk többek közt második junior Európa-bajnoki bronzérméről és a közelgő világbajnokságról.

A junior dzsúdó Eb-t Bukarestben rendezték, Pupp Réka erőnyerőként kezdett, majd az osztrák Kraft ellen vazarival győzött. A negyeddöntőben a későbbi győztes török Lokmanhekim ipponnal nyert ellene, így Réka a vigaszágon folytatta. Aranypontos csatában, vazarival verte a francia Lhenry-t, majd a bronzmérkőzésen a moldovai Budescu ellen leszorítással nyert.

– Milyen volt a mezőny?

– Minőségileg a legerősebb az idén, ott volt a világranglista eleje. A sorsolásomra nem panaszkodhatok, de lehetett volna jobb is: a négy közé jutásért azzal a török lánnyal mentem, aki később megnyerte a versenyt. Utólag nézve már reális a bronz, elégedett vagyok, ezért is sokat kellett tenni.

– Mi dönt ilyenkor leginkább a versenyzők között?

– Nagy tudáskülönbség nincs, inkább az dönt, hogy ki hogyan kelt fel, milyen a légkör, mennyire izgul, stresszel. Ezeken a tétversenyeken én rendesen stresszelek, páran már említették is, hogy látszik rajtam. A dzsúdóm nem olyan mint edzésen, ideges, kicsit feszültebb leszek, merevebb dzsúdót folytatok. Nehéz rajta változtatni, de megpróbáljuk. Nagyon erős bennem a bizonyítási vágy, ha kitűzök magamnak egy célt, és azt nem sikerül megugrani, akkor az visszavesz a lendületből.

– Most kerültél ebbe a korosztályba, és máris szép eredményeket értél el. Régebben problémát jelentett elérni a 48 kg-os súlyt. Gondot okoz még?

– Elsőéves junior vagyok, még két évig versenyzek ebben a korosztályban. Öt Európa Kupa-viadalon indultam, abból egyiken arany-, másikon ezüstérmes lettem, kettőn pedig bronzérmet nyertem. Ezeken a versenyeken nagyjából hasonló a mezőny, mint az Európa-bajnokságon, csak nem mindig van ott mindenki. A súlyom beállt 50 kg-ra, azt a plusz két kilót verseny előtt le tudom adni. Ahhoz, hogy a felnőtt mezőnyben is jól szerepeljek, még sok tapasztalatot kell szereznem, és erősödnöm kell. Sokat futok, hogy az állóképességemet fejlesszem, és sokat súlyzózom, hogy erősödjek.

– Milyen versenyek lesznek még az idén?

– Még két nagy versenyen indulok, október 22-től Miamiban lesz a világbajnokság, novemberben pedig az U23-as Európa-bajnokság. Az USA-ba október 20-án indulunk, hogy Braun Ákos, az edzőm jön-e, még nem tudni. Lehet, hogy a szövetségi keretedzőkkel utazom, de azért még reménykedem.

– A világbajnoki mezőnyről mit tudsz? Ismered az ellenfeleket?

– Mivel új vagyok ebben a korcsoportban, az Európán kívülieket nem nagyon ismerem. Nálunk nincsenek világkupák, néha valamelyik versenyen szőnyegre lép egy-egy kazah vagy brazil, de japánt, koreait, mongolt nem ismerünk. A világhálón lehet őket látni, de az nem ugyanaz, mint élőben.

– A sorsolásnál fontos a világranglistás helyezés. Kik lesznek a nehéz ellenfelek?

– Most a harmadik helyen állok a világranglistán, de ez függ az épp most folyó Ázsia-bajnokságtól is. A japánok nagyon kiemelkednek a mezőnyből, de a brazilok, koreaiak, franciák, oroszok is nagyon jók. Az Eb-n 18-an voltunk, a világbajnokságon 30-35-en leszünk. A sorsolás szempontjából már jó, ha a 4-5. helynél nem leszek hátrább a világranglistán, mert akkor a legjobbal csak a nyolc között találkozhatok, és vereség esetén a vigaszágon még mindig el lehet jutni a dobogóig.

– A sok verseny és edzés mellett jut idő másra?

– Végzős vagyok a Vak Bottyán Gimnáziumban, a tanáraim eléggé toleránsak velem, megvárják, hogy bepótoljam az anyagot, és csak utána feleltetnek vagy íratnak dolgozatot. Amúgy jó tanuló vagyok, szerencsére össze tudom egyeztetni a sportot a tanulással.