Legendás időket idéztek az Atomenergetikai Múzeumban

Hangulatos múltidézésben volt részük mindazoknak, akik elfogadták az Atomenergetikai Múzeum meghívását péntek estére. Miután a Múzeumok őszi fesztiváljához csatlakozva először tanárok számára kínáltak programot, főként pedagógusok töltötték meg a sorokat, de akadtak bőven „civil” érdeklődők. Szabó Péter, a Vak Bottyán Gimnázium történelemtanára állította össze az úti tervet a Pónya Józseffel, Kováts Balázzsal közös időutazáshoz. Az atomerőmű első, leghosszabb ideig regnáló vezérigazgatója, illetve az egyes és kettes blokk tudományos indításvezető-helyettese, az ESZI alapító igazgatója egy-egy gondolatot, történetet fűzött a kivetítőn megjelenő régi képekhez, dokumentumokhoz. Előkerültek az erőmű építésének idejére vonatkozó ötéves tervek ugyanúgy, mint az építés időszakát megörökítő filmek és az atomtudósok paksi látogatását dokumentáló fotók. A látogatók megtudhattak egy sor kulisszatitkot, megismerhettek jó néhány legendát. A két vendég arról is gondoskodott, hogy mindezt jó hangulatban tegyék, nem fukarkodtak a mosolyra fakasztó részletekkel. Kováts Balázs felidézte, hogy a legenda szerint az atomerőmű kiválasztása előtt még utoljára lejött egy delegáció Budapestről, hogy eldöntse, Bogyiszlón vagy Paks mellett épüljenek-e meg a blokkok. Hatalmas eső után érkeztek meg az elvtársak Bogyiszlóra, amikor a kocsiból kiszálltak, bokáig merültek a sárba, agyagba, mindenki vakarta a sarat a cipőjéről. Ezután utaztak át Paksra, a Brinyóhoz, ahol a homok elszívta a vizet. Azt mondták, ez fantasztikus hely, itt lesz az erőmű, mesélte Kováts Balázs. Arról is beszélt, hogy milyen kalandos volt az atomerőmű alapkövének sorsa, hiszen két ízben is „elveszett”. Pónya Józseftől sokat megtudhatott a hallgatóság arról, hogy hogyan dőlt el az, hogy mikor és milyen blokkok kerülnek Paksra, és arról is, hogy milyen ember volt Wigner Jenő és Teller Ede, akiknek érkezésekor még egy atomerőmű vezérigazgatójának is remegett a térde.