Évtizedeken át tudósított Paks sportjáról

Tolna Megyei Népújság, Népsport, Nemzeti Sport, Paksi Hírnök, PaksPress, csak néhány azok közül a sajtóorgánumok közül, melyeket évtizedeken keresztül ellátott paksi sporthírekkel Zerza József.

– Mikor kezdődött a tudósítói munka?

– Amikor leszereltem, 1959-ben. Megkerestek a Tolna Megyei Népújságtól, hogy tudósítsak a paksi sporteseményekről. Aztán bejelentkezett a Népsport és több megyei lap.

– Akkor még nem volt internet, sőt telefon sem nagyon, hogy adta le a híreket?

– A lakásunkon volt telefon, ez nagyon megkönnyítette a munkámat. Legtöbbször vasárnap voltak a meccsek, és ilyenkor egyeztetett időpontban, késő este kellett leadnom a tudósítást. A focimeccsekről részletes anyagot kellett bediktálnom, az összeállítástól kezdve a nézőszámig, és a játékosokat osztályoznom is kellett. Akkor még Kinizsinek hívták a PSE-t, a játékosok többsége a konzervgyárban dolgozott, a focipálya pedig a gimnáziumnál volt.

– A labdarúgás mellett milyen sporteseményekről tudósított?

– Szinte mindenről, ami Pakson történt. A Népújságtól mindig hívtak előtte, hogy miről kérnek híreket. Női kosárlabda, rsg, tájfutás, férfi kézilabda és természetesen ökölvívás. Amikor Takács Gyuszi idekerült, akkor indult be a bunyó, de a felfutás Pónya József idejében, a ’80-as, ’90-es években történt. A Fehérvári úti csarnokban egy-egy csb-találkozón telt ház volt, 1200-1500 néző előtt bunyózott Magyar, Erős, Rimóczi, majd Bognár, Petrovics, Kalocsai. Sok emlékezetes meccset láttam.

– Visszatérve a labdarúgásra, a teljesség igénye nélkül kiket említene meg mint meghatározó Kinizsi/PSE-játékosokat, közönségkedvenceket?

– Kródi, Rapp Imre, Nyóri Feri, Vilmányi „Keszeg”, Bencsik, Váczi Laci, Bányai Lajos, Kajári. Paksiak vagy környékbeliek alkották akkor a csapatot. Aztán később már messzebbről is igazoltak, Porga például Ozoráról került a Fehérvári útra.

– Melyik volt a legnagyobb élmény tudósítói munkája során?

– Az 1971-es Paksi Kinizsi–FTC Magyar Népköztársaság Kupa-mérkőzés, akkor lettem Fradi-drukker. Annyian még sose voltak focimeccsen Pakson, ötezren látták a Ferencváros 7-2-es győzelmét. Arra már nem emlékszem, hogy a Paksból ki volt az, akit először kinéztek, hogy leigazolják, de nem azt a játékost, hanem Bányai Lajost vitték el az Üllői útra. A nevesebb csapatok, szomszédvári rangadók mindig sok nézőt vonzottak.

– Sokáig dolgozott a Paksi Hírnökben is.

– Amikor indult a lap, Beregnyei Miklós megkért, hogy írjak ott is, sokáig voltam sporthír­szerkesztő, 2001-ig csináltam.

– A sportújságírás mégsem a kenyérkereső tevékenysége volt.

– A Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezetnél dolgoztam 39 évig, először könyvelő, majd könyvelési csoportvezető, aztán főkönyvelő­helyettes, végül főkönyvelő munkakörben. Számos módon kötődtem a sporthoz: voltam a PSE társadalmi elnöke, Paks város Labdarúgó Szövetségének titkára, a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja és a PSE örökös tiszteletbeli elnöke vagyok. Egész életemben ezer szállal kötődtem a sporthoz, manapság azonban már labdarúgó mérkőzésekre sem nagyon járok. Ha itthon van az unokám, ő kísér ki az ASE kosárlabdameccseire.
Kovács József