Sok a hasonlóság Paks és Novovoronyezs között

Orosz várossal bővül Paks testvérvárosainak sora. Az együttműködés az erőmű bővítése kapcsán kiemelt jelentőséggel bír, de számos gazdasági előnye mellett sokkal többet jelent azoknak, akik két otthont szeretnek: Paksot és Novovoronyezst. Lapunknak Hadnagy Jelena és Hadnagy Lajos, valamint Matviján Júlia és Matviján Vlagyimir mesélt Novovoronyezsről és arról, miért lehet előnyös a két település közti kötelékek erősítése.

A testület február 11-i ülésén határozott arról, hogy testvérvárosi rangra emeli a korábbi partnerségi viszonyt Novovoronyezzsel. Az orosz fél részéről érkezett a megkeresés, amit a helyi városvezetés örömmel fogadott, hiszen a két település kapcsolata nem új keletű. Süli János polgármester emlékeztetett, hogy a Paks és Novovoronyezs közötti partnerség több évtizedes múltra tekint vissza, hiszen sok paksi szakember tanult a novovoronyezsi atomerőműben. A mostani kezdeményezés azért is időszerű, mert az orosz városban jelenleg újabb atomerőművi beruházás zajlik, így az ott tapasztaltakból, a települést érintő hatásokból Paks is okulhat. Bár az együttműködés az erőmű bővítése kapcsán kiemelt jelentőséggel bír, a két város fontosnak tartja a kereskedelmi-gazdasági és kulturális célú kapcsolattartást is. A felek a megállapodást előreláthatóan áprilisban írják alá Novovoronyezsben, ahová a polgármester vezetésével delegáció utazik ki az önkormányzat képviseletében.

A Paksi Orosz Klub már 2000-ben azon kezdett munkálkodni, hogy a két ország, illetve a két település barátságát szorosabbra fűzze, meséli Hadnagy Jelena, aki nem csupán a paksi atomerőmű munkatársaként, hanem magyar férje révén is szorgalmazta az összetartás erősítését. Még 2001-ben felvetették a novovoronyezsi városvezetésnek a testvérvárosi kapcsolat ötletét, akkor azonban nem volt fogadókészség, így annál jobban örül a most születő megállapodásnak.

Jelena ’89-ben költözött Paksra férjével abban a reményben, hogy az új atomerőműben munkát kapnak. Mindketten Moszkvában tanultak nukleáris szakon, ott ismerkedtek meg és házasodtak össze, és ott született meg az első gyermekük is. Jelena novovoronyezsi születésű, édesanyja és édesapja az ottani atomerőmű építése miatt költözött Novovoronyezsbe, apja a nukleáris létesítmény és a település építésében is részt vett. Ő magyar férjével Pakson látta biztosítottnak a jövőt, és bár az országváltással jártak együtt zökkenők, otthonra találtak a hazai kisvárosban. Annál is inkább, merthogy Paks és Novovoronyezs között számos a hasonlatosság, meséli Jelena. Oroszországi viszonylatban Novovoronyezs is kisváros negyvenezer lakosával, Moszkvától délre 600 kilométerre. Paks történetéhez hasonlóan az orosz település is az atomerőmű építése nyomán nyert el városi rangot azzal a különbséggel, hogy Novovoronyezs alapkövét gyakorlatilag a létesítmény építésével együtt rakták le. ’57-ben a város alapköve került a helyére, ’64-ben már az első blokk indult el, ezzel megszületett az első ipari méretű atomerőmű Oroszországban. A lakosság jelentős része, ahogy Pakson is, az atomerőműben dolgozik, mondja Jelena hozzátéve, hogy ott is működtetnek egy energetikai szakközépiskolát a szakemberek utánpótlásképzésére. Az első VVER típusú reaktort itt helyezték üzembe, az ehhez készült szimulátoron számos paksi munkatárs is gyakorolt. – Ez lehet ismét az együttműködés egyik legfontosabb alapköve – ezt már Matviján Vlagyimir fűzi hozzá elmondva, hogy a novovoronyezsi atomerőmű két új blokkja most készül, de a szimulátor már rendelkezésre áll, ahol a paksiak is elsajátíthatják majd az új technológiát. A novovoronyezsi atomerőmű régi öt blokkja közül kettőt mára leállítottak, a bővítéssel azonban újból felpezsdült a város élete. Jelena és férje, Lajos arra emlékeztet, hogy a nukleáris létesítmény megépítésével rendkívül nagy fejlődés indult meg, a parkokkal és panelházakkal tarkított település számos sport- és kulturális létesítménnyel gazdagodott. A fejlődés már most is látható, mondja Vlagyimir, aki talán sosem találkozott volna feleségével, Júliával, ha nincs a novovoronyezsi beruházás. Júlia Szibériából származó férjével az atomenergetikai technikumban találkozott és ’91-ben költözött Paksra Novovoronyezsből. Általában évente látogatnak haza, hogy figyelemmel kövessék az eseményeket, de mint Júlia mondja, nem volt mindig ilyen könnyű a „hazaruccanás”. Amikor Magyarországra költöztek, még sem autójuk, sem mobiltelefonjuk nem volt, így időnként elég extrém körülmények között sikerült hazalátogatni vonattal a mintegy 2100 kilométerre található Novovoronyezsbe. A paksi orosz klubbal hazai diákoknak is számos kirándulást szerveztek az orosz településre, és Júlia reméli, hogy a testvérvárosi kapcsolat megalakításával a hasonló kezdeményezések is új lendületet nyernek.