Érdemkereszttel ismerték el a polgárőri munkát
A Polgárőr Érdemkereszt arany fokozatával ismerte el Nagypál Béla munkásságát az Országos Polgárőr Szövetség elnöke. Kicsit ironikusan szólva, ez volt az „elbocsátó szép üzenet”, hiszen Béla nem folytatja tovább a polgárőri szolgálatot. Hogy hogyan figyelt fel a Pakson létrejött szervezetre, már nem is emlékszik pontosan, az viszont nem véletlen, hogy csatlakozott hozzájuk, hiszen soha nem állt távol tőle a polgárőrségek által képviselt szellemiség, az önkéntesség és a segítségnyújtás. Jó példa erre, hogy ma is mindig megáll, ha lerobbant autót lát, vagy felemeli és a kukába dobja, ha földön heverő szemét kerül az útjába.
– Sok mindent csináltunk, kerestünk elveszett nénit, bácsit, kivettük a részünket minden nehéz helyzetből; árvízi védekezésben vettünk részt – amiért miniszteri emlékéremben részesítettek – rendkívüli hóhelyzetben segítettük a katasztrófavédelem, a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők munkáját, szép eredményeket értünk el. Év polgárőr egyesülete díjat kaptunk, én magam a megyei rendőr-főkapitánytól kaptam elismerést – emlékszik vissza. A mindig aktív, véleményét felvállaló fiatalember hamar az egyesületi alelnöki, majd a titkári székben találta magát. A paksi egyesület titkárként bevonták a megyei elnökség munkájába is, ahol a pénzügyi, ellenőrzési bizottsági elnök lett. Harcos, kritikus hozzáállására az Országos Polgárőr Szövetség elnöke, dr. Túrós András is felfigyelt, amikor egy erkölcsileg helyes, de jogilag kifogásolható ügy miatt emelt szót. Ezek után kérték fel OPSZ felügyelő bizottsági taggá, amit – ahogy mondta – botor módon elvállalt. A legközelebbi felkérést, az fb elnöki jelöltséget már visszautasította és a bizottsági tagságról is lemondott az országos szervezetnél. Az, hogy teljesen elbúcsúzik a polgárőrségtől, már szintén régebben megfogalmazódott benne. Ennek az okai nagyon sokrétűek, és csak részben függenek össze azzal, hogy rendkívül megszaporodtak Béla munkahelyi teendői. A másik, igen nyomós ok a polgárőrség mibenlétében történt változás. Akkor, amikor csatlakozott hozzá, a szó legnemesebb értelmében civil volt. Bár mára tevékenységükhöz megkapják a szükséges muníciót, azaz anyagi támogatást is – és ez Nagypál Béla szerint alapjában jó dolog – feladataikat rendvédelmi szervvé válás szelleme kísérti, elsősorban a mozgalmon kívülről gerjesztve.
– Ára van annak, hogy a polgárőr szervezetek jelentős összeget kapnak a működésükhöz és én ennek az árnak bizonyos vetületét nem akarom megfizetni – összegezte hozzáfűzve, hogy ezzel a véleményével nem szeretné „mérgezni” a többiek hitvallását. Mint emlékeztetett rá, az is felmerült, hogy esetleg fegyvert, kényszerítő eszközt kapnának a polgárőrök. Ez most ugyan nincs napirenden, de jól jelzi az új gondolatokat, amelyekkel ő nem tud azonosulni. Úgy gondolja, hogy nem ez a helyes út, hanem a megfelelő felkészültséggel rendelkező hivatásos szervezetek eredményes munkája megfelelő jogi és pénzügyi feltételeinek biztosításával a bűnfelderítési eredmények javítása, a gyors, arányos és igazságos ítélkezés és a visszatartó erőt jelentő, nem az elítélteknek „kényelmi” szolgáltatásokat nyújtó, büntetés végrehajtás – melyhez a civilszervezetek a maguk szegmensében maradva járulnak hozzá. Nagypál Béla – tartva az előbb említett irányok újraéledésétől – nem akar „modern munkásőr” lenni, ezért a barátság megtartásával búcsúzik a szervezettől, ahol sok jó munkakapcsolatot, barátságot hagy maga mögött. Az unszolásnak, hogy ha ideje nincs is, maradjon soraikban, azért nem tud jó szívvel eleget tenni, mert nem az a fajta, aki munka nélkül szeretne részesülni ugyanolyan előjogokban, mint azok, akik sok időt és energiát áldoznak a szolgálatra.