Muszáj, hogy megtörténjen a kiegyezés

Egy éve volt az országgyűlési választás, ez alkalomból kerestük meg Hirt Ferencet, a paks–tamási körzet parlamenti képviselőjét és Heringes Anita paksi országgyűlési képviselőt. Elsőként a Hirt Ferenccel készült beszélgetést közöljük.

Nem titkolja, kissé kellemetlen érzésekkel ül a paksi Fidesz-irodán lévő, Paksot ábrázoló légi felvétel elé Hirt Ferenc. Legutóbb, amikor itt találkoztunk, arról beszélt, hogy szoros eredményre számít a helyhatósági választásokon. Éppen ezért nagy levegő után fog hozzá a helyzet értékeléséhez. – Őszinte ember vagyok, nem szépítem, rettentően nagy pofont kaptunk. Talán érthető a nagy szünet, ami a Fidesz és személyem körül van. Azt gondolom, itt volt az idő, hogy leüljünk, gondolkozzunk, alázattal értékeljük – foglalja össze. Mint mondja, a demokráciában tudomásul kell venni a kudarcot, nem megsértődni, hanem tanulni kell belőle.

– Nem szoktuk meg a vereséget – teszi még hozzá felidézve 2006-ot, az első választást, amelyen elindult és nemes küzdelemben olyan komoly ellenfeleket győzött le, mint Dávid Ibolya és a megyei közgyűlés elnöke, Frankné dr. Kovács Szilvia. 2010-ben ezt egy óriási Fidesz-győzelem követte. Az első pofon már a párt választókerületi elnökeként érte, amikor a jelöltjük alulmaradt Dunaföldváron, az időközi választáson. – Ezek azt jelentik, hogy szervezetlenek vagyunk, és valószínűleg én sem tudtam elvégezni, betölteni a rám váró szerepet. Annak ellenére, hogy szépen hoztuk az országgyűlési választásokat mindkét helyen, valami hiányzik, hogy meglegyen a nyomatékunk. Talán a hiteles embereket nem találtuk meg, hiányoznak azok a személyek, akiket az atomerőműben és a városban is elismernek – fejtegette. Mint rámutatott, a városvezetéssel – bár többször tárgyalt már Süli Jánossal személyesen és telefonon – lehetne gyakoribb, jobb a munkakapcsolat, de a paksi Fidesz-csoport újjáélesztésével ennek az ideje is eljöhet. Hogy milyen lesz ez a csoport, kik lesznek a frontemberek, erről még nem látja elérkezettnek az időt beszélni, de azt elárulta, hogy az új Fidesz más lesz, így biztosan lesz majd, akinek ez nem tetszik. Aki viszont tud jönni, segíteni, azt szívesen látják, munkát ajánlanak neki. További feladat, hogy megtalálják azt a polgármesterjelöltet, aki elfogadott, fiatal, egy jó csapattal tudja vállalni a Paks előtt álló feladatokat.

A parlamenti munkára térve elárulta, míg az ellenzékiek egymás után szólalnak fel és teszik fel kérdéseiket az Országgyűlésben, addig a kormánypárti oldalon a munka a háttérben zajlik. A kérdéseket, kétségeket nem az ülésteremben, hanem még előtte mondják el, az oda kerülő javaslatokba pedig már ez a munka bele van gyúrva. Hirt Ferenc a főként szociális ügyekkel foglalkozó népjóléti bizottságban dolgozik, amely most egyebek mellett az új fogyatékosügyi törvénnyel foglalkozik. Ez óriási, szerteágazó munka, aminek eredményeihez évtizedek kellenek, részletezi. Szakértelme vitán felül áll, ő az első és máig egyetlen kerekesszékes parlamenti képviselő. Azt mondja, vannak ennek előnyei is, hátrányai is. Ő nem tud elbújni, elvegyülni, mindenki ismeri, nem kell felesleges köröket tennie, ám – ami nem Országház-specifikus – bizony vannak helyek, dolgok, amiket nem tud elérni. Az „Á, csak néhány lépcső!” tartalmú megjegyzésekkel nem tud mit kezdeni, a kerekesszék nélkül ugyanis egyet sem tud leküzdeni. – Ez egy életre tüske, soha nem lehet beletörődni, megszokni – mondja az állapotáról. Éppen ezért számára még többet jelent Illés Kata segítsége, aki nemcsak a munkában, hanem az életben is társa. Háttér nélkül nem megy, erősíti meg immár a párt munkáját segítő apparátusra is célozva.

Ez a harmadik ciklusa országgyűlési képviselőként, és az első, amikor otthona, Tamási mellett Paks körzete is hozzá tartozik. A városhoz való kötődése sokkal korábbra nyúlik vissza, apai nagyszüleinek hajómalma volt Pakson, később azonban úgy döntöttek, Tamásiba települnek. Itt nőtt fel Hirt Ferenc, akit hamar hatalmába kerített a benzingőz, mindegy volt, hogy autó vagy motor, mindegyiket imádta. A baleset után, amiben utasként sérült meg, másfél-két év rehabilitáció következett, de a családi vállalkozás, egy Suzuki-márkakereskedés létrehozásában már aktívan részt vett. A vállalkozói pálya azért vonzotta, mert mindig szerette a maga útját járni, a politikusi pedig azért, mert mindig hajtotta a tenni akarás. A képviselői jelölést azért vállalta, mert úgy gondolta, lehetősége nyílik részt venni a jövő megtervezésében és a megvalósításában.

Az eredményességet firtató felvetésre elárulja, hogy mindig elégedetlen magával, mindig úgy gondolja, lehetne többet tenni. Éppen ezért szeretne olyan légkörben dolgozni, ahol nem kell folyamatosan a háta mögé néznie. Nem kertel, tudja, látja, hogy vannak Pakssal kapcsolatban tennivalók, de amíg „zajlik a vircsaft az EU-val”, az elveszi az energiákat. Természetesen hozzá is eljutottak a hírek az „atomerőmű és az MVM Csoport kivonulásáról, és arról is, hogy akadnak, akik ezt az önkormányzati eredmények miatti bosszúhadjáratnak minősítik.

– Nagyon kellemetlen dolog ez számomra, és nem szeretnék védekezni sem, de sajnos a politikának, a képviselőnek nem túl sok beleszólása van, hogy egy vállalat mit támogat. Én csak kérni tudok, és vagy meghallgatnak, vagy nem – fogalmaz hozzáfűzve, hogy számára is fájó, hogy Dunaújvárosban és Kaposváron díszíti a sportolók mezét az az embléma, aminek a paksiakén kellene lenni. – Küzdök érte, hogy ne így legyen. Remélem, hogy a ciklus derekára mosoly ül az arcunkra – teszi hozzá arra is kitérve, hogy a kormány tagjainak, a projekttel kapcsolatban álló szakembereknek rendkívül sok energiáját veszi el a Paks II-ért való „küzdelem”. Szavai szerint senki nem hitte volna, amikor ehhez hozzáfogtak, hogy gyakorlatilag a világ haragját hívják ki. Bár sok támadás éri a projektet, a képviselőnek nincs kétsége afelől, hogy megvalósul-e a beruházás. És azt a véleményt is osztja, hogy a Pakson és a térségben élőknek előnyöket kell élvezniük, ha felépül az 5-6. blokk. Ez – mint aláhúzza – óriási dolog, száz évre szól. – Nem hiszem, hogy akadna bárki a kormányban, a parlamentben, aki olyan Paks II-t akarna, ami nem tetszik a helyieknek. Nem lehet Paks ellenzékben és a kormány sem lehet Pakson ellenzékben. Muszáj, hogy megtörténjen a kiegyezés – összegzi.