A zene élteti őket

Még csak az érettségire készül, mégis ott említik Pintér Petra nevét azok között a külföldi és magyar zenészek között, akiket meghívtak április elején arra a koncertre, amelyen a négy éve elhunyt gitárlegendára, Gary Moore-ra emlékeztek a budapesti A38 Hajón. A fiatal paksi énekesnő, aki csak nemrégiben tűnt fel a színpadon, Gary Moore öccse, Cliff Moore meghívására mutatkozhatott be az illusztris zenei körben. A meghívás egy véletlennek köszönhető: még a Gastroblues fesztivál egyik fellépőjeként találkozott Cliff Moore-ral és Csillag Zoltánnal, az emlékkoncert szervezőjével, ekkor célzott rá Cliff Moore, hogyha így halad, egy év múlva talán már közös színpadon állhatnak. A zenész betartotta ígéretét és a közös szereplés nem maradt el. A fiatal paksi gimnazista elárulta, óriási élmény volt számára, hogy kiváló zenészekkel állhatott ilyen nívós színpadon, de a koncerttel kapcsolatban vegyes érzelmei vannak. Egy lassú, romantikus dalt kapott, amiben nem tudta megmutatni a hangjában lakozó „dögöt” – szerencsére a fináléban már több lehetőség nyílt rá. Petrának ugyanis a rock a szíve csücske, illetve az egyedi műfajú indie rock, amit zenekarával, a Coffee Ringgel játszanak. Ez a populárisabb, szabadabb rock abszolút befogadható, magyarázza az egy éve alakult paksi zenekar énekesnője. Petra egyébként, bár kiskora óta otthonosan mozog a színpadon, csak három éve foglalkozik komolyabban énekléssel. Mindig ki akarta próbálni a zenélést, de saját bevallása szerint szörnyen rossz hangja volt. Egy karaokebuliban döbbent rá, mennyire tetszik neki ez a műfaj, és azóta fejleszti tudását. Bekerült a paksi zenei közösségekbe, különböző stílusokba kóstolt bele. Első zenekara a Bad Luck Babies „koedukált rock ’n’ roll kvartettje” volt, ami egy év után feloszlott. Ezután kérték fel a Jack-ki nevű zenekarban való közreműködésre, velük a Gastroblues és a Puttonyos fesztiválon is bemutatkozott. Végül a Coffee Ringben talált otthonra, olyan baráti, zenekari közösségre, ahol közösek a kitűzött célok, és a jövőre nézve is nagyra törőek a tervek. Mácsai Zoltánnal és testvérével, Tamással, valamint Árki Zsolttal alkotnak egy csapatot. Megjelent az első számuk, a Circles, ami már a Fortuna Rádióban is hallható. Petra nagyon örül, hogy egyre több szponzorra találnak, akik kezdik felfedezni, hogy Pakson is szükség van támogatásra, ami nélkül elvesznek az önerőből való törekvések. Több alkalommal is megmutatták, mit tudnak, többek között a Gastroblueson és egy karácsonyi erőműves rendezvényen is, most pedig lehetőséget kaptak, hogy a céges majálison is koncertezzenek. Jelenleg az a céljuk, hogy minél több helyen felléphessenek, és minél hamarabb kiadjanak egy kislemezt. Mivel saját számokon dolgoznak, nehezebb feladat a zenekar megismertetése, menedzselése, mint a feldolgozásokat játszó csapatok esetében. – Az alapvető probléma Magyarországon, hogy a szolgáltatást nem fizetik meg, sem egy koncert, sem egy kislemez esetén, pedig az előadók rengeteg saját energiát fektetnek ebbe – fogalmaz Petra. A fiatal énekesnő azt mondja, bár nem lesz főállású zenész, ez nem csupán hobbi, hanem életforma. Úgy véli, aki egyszer belekóstol az előadó-művészetbe, nem tud elszakadni tőle, mindig hiányozni fog számára a színpad és, hogy saját dalait énekelhesse.

Egy „fenegyereket” vártam, ám egy kisgyermekes édesapa ült le mellém a kávézóban, mikor Asztalos Norbertre várakoztam, akit az országban legtöbben csak művésznevén ismernek. Norba úgynevezett elsőgenerációs rapper, aki a ’90-es évek óta a hazai hiphop születésének részese. A magyar underground együttesek egyik korai hírnöke, a paksi Trogaz már ekkor mozgolódni kezdett, tagjai, Szicsu és Dzsénosz az 1998-as Fila Rap Jam elnevezésű tehetségkutatón elsők lettek. Melléjük szegődött Asztalos Norbert, így született a Dózis nevű formáció, amely a negyedik, egyben utolsó Fila Rap Jamen (1999) a negyedik helyen végzett. Az atomsziti emszík ebben a formációban felbomlottak, de Norba több lemezt is kiadott velük koprodukcióban: az AtomCity Diktál válogatáson (2007) és az Amíg a város alszik című albumán is közreműködtek. Norba azóta is aktív, lapzártánk idején is koncertre készül, igaz, székhelyét azóta egy hosszabb budapesti kitérő után visszahelyezte Paksra. A 2000-es években vidéken nem volt akkora a mozgástér, mint a fővárosban és közelebb akart kerülni a tűzhöz, ezért költözött el. Most, a családdal, inkább ide vágyott vissza. – Pakshoz köt minden gyerekkori élmény, itt élnek vagy innen származnak a legjobb barátaim, a klipjeimben is különleges helyszíneket biztosít a város – fogalmazott Norba. Mint mondja, most nagyon népszerű a hiphop, de kommerszebb, populárisabb is lett, a könnyen emészthető, egynyári slágereket fogyasztják a nagy tömegek. Ő viszont az inspirálóbb, tartalmasabb szövegek híve. Még ha ezért nem is tobzódnak a lemezkiadók, Norba maximálisan elégedett az elért sikerekkel. A műfajon belüli rivalizálásról azt mondja, természetesnek tekinthető, hiszen a rap alapvetően párbajműfaj. Ő azonban nem akar mindenáron idomulni a közönséghez, vagy nagy számban lemezeket eladni, igaz, az interneten ma már sokkal könnyebb eljutni a közönséghez, hamarabb és szélesebb körben ismertté válhat az ember. Nem úgy, mint a ’90-es évek végén, amikor még kézzel rajzolt plakátokkal és koncertturnékkal próbáltak országos ismertségre szert tenni. Norba számára ez azért nem vált izzadságszagú munkává sosem, mert tudta, hogy kizárólag a zenéből nemigen lehet megélni. Ma már hosszú távú céljai budapesti üzletéhez kötik, ami már hat éve működik. Profilja a külföldi és hazai hiphop dizájnbrandek forgalmazása. A magyar zenekarok nagy többségét öltözteti, ami egyúttal jó reklám is a cégnek. Emellett saját ruházati márkát is épített, aminek grafikai terve is a sajátja. Hosszútávú célja az, hogy európai szintű piacra törjön. Az üzlet megalakulása óta nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy az underground kiadványok gyűjtőhelye legyen és támogassa a zenésztársak megjelenéseit.