Galántán folytatódott az Örökségünk klip forgatása
Visk és Kézdivásárhely után Galántára vitt az Örökségünk klip forgatócsoportjának, illetve a Pistiest zenekar tagjainak útja. Bár csupán egy napot, pontosabban néhány órát töltöttek a Szlovákiában lévő városban, újabb csokornyi élménnyel gazdagodtak, s elkészültek az újabb képkockák is a kliphez. A Kodály Zoltán Alapiskola Balogh Csaba által vezetett kórusa – majdnem negyven gyöngytorkú lányka – énekelte ezúttal Gyulai István gondolatait: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elvenni nem hagyom.”
A hangfelvételek az iskola zenetermében, a videóanyag a gyönyörű, bár elszomorító állapotban lévő, neogótikus Esterházy-kastély parkjában készültek. A forgatás természetes velejárója, a megszámlálhatatlan ismétlés sem szegte kedvét a kórustagoknak, akik a munka végeztével kedvükre énekeltek együtt Ulbert Andreával, Gyulai Istvánnal, Nagy Márton Gézával és Horváth Balázzsal. A Kodály iskola kórusának vezetője pedig úgy döntött, felveszik repertoárjukba az Örökségünk című dalt, a szerző őszinte örömére.
Balogh Csaba 1965-ben alapította, azóta vezeti a kórust, amiben – ahogy mondta – a munka egy pillanatra sem állt meg.’69-ben ők voltak a vendégei a szlovákiai magyar felnőtt kórusok seregszemléjének, a Kodály-napoknak, minden alkalommal ott vannak, és rendre arany és ezüst besorolást kapnak a Csengő énekszó versenyen és fesztiválon, nagyon sokat vendégszerepeltek Magyarországon. Repertoárjuk bővítéséhez a reneszánsz kortól napjainkig válogatnak a szerzők és darabok között, különös figyelemmel Kodály műveire műveivel. Két ízben szerepeltek a Ghymes zenekar CD-jén és egyszer az együttessel a Magyar Televízióban.
– Igen nagy kitüntetés nekünk ez, és örömmel éneklik a gyerekek – mondta a Paksról érkezett felkérés kapcsán. – Le a kalappal – fogalmazott a szövegről – Mi állandóan küzdünk a megmaradásért, amit ez a szöveg olyan sokatmondóan visszaad – tette hozzá.
Oláh Hajnalka, az iskola igazgatója, aki – mint hangsúlyozta – örökölte a paksi kapcsolatot, szintén örömmel fogadta az újabb, nem szokványos baráti szálat és minden segítséget megadott a stábnak, a zenekarnak.
Ulbert Andrea, akinek csodálatos énekhangja teszi még feledhetetlenebbé a dalt, a testvértelepüléseken alkalmi karnagyként is segítette a felvételt. – Nagyon izgultam, annyira erősen koncentráltam, hogy megfelelő legyen hangnemben, tempóban a dal – kezdte galántai élményeiről mesélve. A munka után nagyon élvezte a lányokkal közös örömzenélést. Az utazások, a forgatás pedig mély nyomot hagyott benne.
– Mindig tartózkodtam a nacionalista megnyilvánulástól, úgy érzem, a politika túlságosan rátelepedett a határon túl rekedt magyarság kérdésére. Most, hogy saját tapasztalatokat szereztem, sok mindent másképp látok. A klip forgatása kapcsán tudatosult bennem, hogy mit jelent a határon túli magyarság. Azóta sokkal érzékenyebben reagálok a kinti magyarokkal történő eseményekkel. Eddig nem foglalkoztatott Trianon, most elkezdett érdekelni, hogy miért tartunk itt – fejtette ki. Mesélte, hogy összeszorult a gyomra, amikor látott egy autót, amire ki volt tűzve a szlovák zászló. Galántán kevésbé mert magyarul megszólalni, mint akár Erdélyben, ahol valóban otthon érzi magát az ember. A magyar iskolában, a magyar gyerekekkel együtt lenni üdítő volt ebben a közegben. Mint mondta, az, hogy a klip által eljutott ő is Paks három testvérvárosába, olyan mintha kapott volna egy kézikönyvet, ami segít értelmezni a magyarság megmaradásáról szóló sorokat, és feltárni a szavak mögötti rétegeket.
A forgatásról készült korábbi cikkeink itt és itt olvashatók.