Akinek a Duna-part a Riviéria

Míg Rácalmáson, a kikötőben bomba miatt ki kellett üríteni vasárnap délután a Duna-strandot, addig Paksnál bomba jó körülmények között strandolhatott, aki akart. Az ok mindkét esetben azonos, a folyó alacsony vízállása, amihez a kellemes víz- és levegő-hőmérséklet társult a hétvégén. A vízügy tájékoztatása szerint Paksnál közel 24 fokos volt a víz hőmérséklete, a folyó folyamatosan apadt, szombaton 38, vasárnap 33 centimétert mértek.

A rácalmási strandon az alacsony vízszint miatt került elő a robbanótest, emiatt kétszáz méteres sugarú körben ürítették ki a környéket. Ez két lakóházat, illetve a strandot érintette. Paksnál ilyesmit szerencsére nem találtak, de ahogy húzódik vissza a víz, „visszaadja” az elmúlt szezonokban elnyelt napszemüvegeket, kempingfelszereléseket.

Szombaton és vasárnap akár a telt ház táblát is ki lehetett volna akasztani. Napernyők, csónakok sorakoztak végig a Duna-parti fövenyen a kompátkelőtől a benedeki kocsmáig, napozó, strandoló emberek volt tele a Duna-part. Ahova tavaly csak jó úszók merészkedtek, ott most pici gyerekek sétáltak, sőt néhol autók parkoltak. A környéket jól ismerők a Bács-kiskun megyei oldalról érkezve bizony kőhajításnyira parkírozhattak az atomerőmű melegvizes kifolyójától, a homokos strandon.

Aradi János, Kuczkó Lilla, Halász Mária Marcella családjukkal ennél kissé északabbra, a fák árnyékában verek tanyát. Míg a két fiúcska nagy elánnal várat, alagutat, csatornát vájt a homokba bőségesen hordva a vizet hozzá, a felnőttek szívesen beszélnek Dunához fűződő viszonyukról. Lilla azt mondja, hogy szeretik a tengert, a Balatont, idéntől vitorláznak is, de szívesen járnak a Dunára, ahol gyerekkora óta strandol rendszeresen. Az elmúlt két évben nem volt part, de idén tökéletesek a feltételek, ezért, szombaton is, vasárnap is ott időztek. Mária kapcsolata a Dunával szintén régi keletű. Pakson született, még emlékszik arra, amikor az anyukájával mosni jártak a Dunára. – A Kápolna utcában laktunk, az anyukám úgy főzte a mosószappant, volt egy hosszú, keskeny mosószék, azt, ha végeztünk, mindig betettük egy nénihez a Táncsics utca végén – mesélte. Ők, gyerekek pedig – bár nem volt szabad – beugrottak úszni, pancsolni a vízbe. A szemközti, fürdésre alkalmasabb partra is jártak át rendszeresen komppal, sőt kishajóval, amikor még működött. – Gyönyörű, tiszta, és most tényleg nagyon jó a part – összegezte.

Még északabbra tartva, a LaDIK Egyesület egyik igen aktív tagjába, Appelshoffer Reginába botlunk, aki szemmel láthatólag nem néhány órára rendezkedett be. Élénk ugatással fogad egyik kutyája, míg a másik szemrebbenés nélkül alszik tovább. Dorka a nyolcéves Beagle tízhetes kora óta „dunázik”, gazdája se kezdte sokkal később. Három család, köztük az övék, beleértve a két-két gyereket családonként, minden évben a szemközti parton nyaralt, sátorozott. – Mi így nőttünk fel – mutat körbe a táborhelyen, ahol fára szerelt „polcon” kapott helyet a konyha, azaz egy doboz és még néhány, fákra akasztott eszköz, kissé arrébb a fürdőszoba, mellette pedig a hálószoba, azaz a sátor dunai panorámával. Regina soha nem értette azokat, akik súlyos százezreket fizetnek azért, hogy tengerpartra utazzanak, a szabadságuk alatt még arra is képesek, hogy kora reggel keljenek és lerohanjanak a strandra az első sorban napozóágyat foglalni, hogy háborítatlanul lássák, élvezzék a vizet. – Én minden reggel erre a látványra ébredek – jegyzi meg. Idén először április 16-án evezett a Dunán. Ha van szabadideje, némi túlzással rohan, hogy evezőt ragadjon. Képes egyedül – bocsánat kutyástól – egy szál kajakkal átmenni. Azt mondja, nincs benne félelem, még soha nem borult. Hogy meddig marad, még nem döntötte el, ameddig jólesik. Gyakran érkezik látogató, szülei, testvéréék, ismerősök is befutnak, de ha nem, akkor sincs kétségbe esve, imádja a Dunát, a partot. – Ide járok relaxálni. Az első dolgozom mindig az, hogy lefekszem és alszom másfél órát – teszi hozzá. – Hat-nyolc éve jobbára csak a „tüke” paksiakat lehetett látni, most viszont egyre nagyobb a Dunára járók tábora, a LaDIK Egyesületet 38-an alapítottuk, most pedig már több mint kilencvenen vagyunk – mondja el miközben, mint jó házigazda, partig kísér minket Dorka társaságában. Még csónakba sem szállunk, a kutyus már önfeledten úszkál, játszik a vízben a gazdájával.