Így látták a győri versenyt Paks új világbajnokai

Az elmúlt hétvégén a győri maratoni kajak-kenu világbajnokságon három paksi sportoló is a dobogó tetejére állhatott fel. Kiszli Vanda az U23-as korosztály kajak egyes versenyében megvédte világbajnoki címét, a felnőtt mezőnyben a hatodik helyen ért célba. Az ifjúsági kajak párosok között Fritz Anett Jeszenszky Petrával egy hajóban nem talált legyőzőre. Koleszár Zoltán az ifi kenusok egyes versenyében ezüstérmet, majd Moldován Milánnal párosban aranyérmet nyert.

Az ASE versenyzői a felkészülésről, a körülményekről és a versenyről beszéltek a Paksi Hírnöknek.

Kiszli Vanda: A válogató óta három hetet Győrben készültem a többi lánnyal, aki kijutott még a vb-re – többek között a tizenhatszoros világbajnok Csay Renátával –, Sztanity László edző vezetésével. Nagyon jó kis csapat volt a miénk, az edzések nagyon kemények voltak, de mindig jó hangulatban teltek.  Az U23-as mezőny is igen erős volt, mindenki felsorakozott, aki az eddigi világversenyeken dobogós volt vagy az élmezőnyben végzett. A felnőttek pedig természetesen a „profi” kategória, oda még nagyon sokat kell fejlődnöm, tanulnom, erősödnöm – de úgy érzem, jó úton haladok. A körülmények kicsit mostohák voltak, hiszen nagyon alacsony vízállás van most Győrben, de mivel ott tudtunk készülni, úgy gondolom, amennyire lehetett, hozzá tudtunk szokni a kisvízhez. Az, hogy hazai pályán, hazai közönség előtt versenyezhettem, elmondhatatlan érzés volt. Nagyon sok segítséget, erőt és szeretetet kaptam, és ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni, aki szurkolt nekem. Úgy gondolom, az U23-as szereplésemmel teljesen meg lehetek elégedve, hiszen sikerült megvédenem a világbajnoki címemet. A felnőtt eredményemnek is tudok már örülni. Amikor célba értem, nem voltam elégedett. Az elején azt mondtam, hogy 1–6-ban szeretnék lenni, ami sikerült is, mégis csalódott voltam. Egy angol lánnyal mentem végig, vele meccseltem az 5. helyért, bíztam magamban, hogy a végén meg tudom majd verni, de az előző napi verseny sokat kivett belőlem, és sajnos a finisben kikaptam. Mindenki elégedett volt velem, a vezetőség is, de mindenki tudja, milyen az, amikor van egy elvárásunk magunkkal szemben, és azt nem sikerül teljesíteni. Természetesen mindent kiadtam magamból, ez most ennyire volt elég. Most kaptam három hét pihenőt, ami azt jelenti, hogy egy hét teljes kikapcsolódás, aztán szépen fokozatosan elkezdek edzegetni. Köszönöm a felkészítést edzőmnek, Meczker Andrásnak!

Fritz Anett: A vb előtt három héttel felköltöztünk Győrbe, a felkészülés első hetében csak ifistákkal együtt készültem, az utolsó két hétben pedig együtt edzhettem igazi maratonistákkal, köztük Csay Renátával és Kiszli Vandával. A mezőnyünk szerintem elég erősnek mondható, elindult az idén kétszeres Európa-bajnok dán lány, ugyan másik párral, mint akivel az Eb-t nyerte. Itt volt az Eb-második helyezett német páros és a végig harmadik helyen evező lengyelek is. Tizenöt hajó indult, tartottam tőlük, hogy erősek lesznek. Szerintem sikerült kihozni magunkból a maximumot, az utolsó két körünkbe minden tartalék energiánkat felhasználtuk, hogy ne érjenek utol a többiek, a párom is folyamatosan szólt, hogy ha közeledett az üldözőboly, és így sikerült megőrizni az előnyünket. Edzőm a vízre szállás előtt annyi utasítást adott, hogy merjek dönteni, higgadtan, nyugodtan, és ezeket vállaljam be, akkor nem lesz baj. Én nem is mertem sokat várni magunktól, egyetlen célom az volt, hogy ne kelljen elégedetlenül kiszállnom a hajóból. Az motivált, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik. A pálya és a körülmények elég extrémek voltak, napról napra lejjebb ment a víz, mi ezért is élvezhettük jobban a hazai pálya előnyét azokkal szemben, akik nem ilyen vízen készültek. Sok volt a zátony és a csak félig kilátszó kövek, amikre nagyon könnyen fel lehetett futni. A futószakaszt is sikerült rendberaknia a szervezőknek, pár nappal a verseny előtt még ott is kövek voltak. Azzal, hogy hazai közönség előtt versenyezhettem és lehettem világbajnok életemben először, egy meg nem fogalmazott álmom vált valóra.

Még soha nem is gondoltam rá, hogy velem ez megtörténhet. A hangulat az egész verseny alatt hihetetlen jó volt, a versenyem alatt minden egyes szakasznál, amikor a közönség előtt eveztünk el, kirázott a hideg, és újabb energialöketet kaptam. Rengeteget jelentett, hogy tudtam, ott ülnek családtagjaim és a legjobb barátaim is a lelátón. A világbajnoki címem egy részét mindenképpen nekik köszönhetem. Miután beértünk és kikötöttünk, hihetetlen jólesett, hogy a barátaim könnyes szemmel borultak a nyakamba. Szerintem egy sportolónak kevés annál nagyobb élménye lehet, mint hogy hazai közönség előtt játsszák neki a Himnuszt. Most, hogy már minden nagyobb versennyel végeztünk, kaptunk egy kis pihenőt, ezalatt megpróbálom utolérni magam a tanulással, mert már most rengeteget kell pótolnom az iskolában. De a pihenő után ugyanúgy folytatjuk a munkát és készülünk a jövő évre.

Koleszár Zoltán: Két hét edzőtáborban vettünk részt Győrben, jól mentek az edzések, és jó kezekben voltunk: a tizenhatszoros világbajnok Csay Renáta edzője vett minket a szárnya alá. Mindkét számban a dobogót tűztem ki célul (persze a világbajnoki cím nagyon csábított), az eredményeimmel maximálisan elégedett vagyok. A két szám között volt egy nap pihenő így egyáltalán nem befolyásolta az egyik a másikat.
Az időjárás számomra pont a legkedvezőbb volt, 20-23 fok körül, ezt szeretem a legjobban. A vasárnapi páros futamra a szél kicsit megerősödött, ami nehezítette a dolgunkat, de az ellenfeleket sokkal jobban megviselte, mint minket. A pálya a hazai országos bajnokságokon is megszokott kör volt, így azt teljesen kiismerhettük. A víz nagyon-nagyon kicsi volt, a pályának voltak olyan részei ahol 200-300 métert mintegy ötvencentis vízben eveztük le.

Az ellenfelek előzetesen kevésbé voltak ismertek, de az idei Európa-bajnok párost ismertük. Egyesben bejött a számításom, tudtam, hogy a portugál srác lesz erős, a párosban viszont meglepődtünk, hogy ennyivel jobb iramot tudtunk menni.

Fantasztikus volt hazai vb-n részt venni, ilyen nem sokszor fordul elő az ember életében. Ilyen jól szervezett versenyen még soha nem vettem részt, ráadásul nagyon jó szurkolótábor gyűlt össze a hétvégére: családtagok, barátok, szomszédok is ültek a lelátón.
Ezzel a versennyel én egyelőre lezártam a csepeli edzéseket, ugyanis az iskola és a szakmai óráim miatt ezt nem lehetett volna megoldani, így mostantól újra Pakson edzek.