Negyven éve tették le az atomerőmű alapkövét

Végleges helyére, üzemi területre került a paksi atomerőmű alapköve, ami kalandos utat követően a Tájékoztató és Látogatóközpontban volt mindeddig. Felnyitását és áthelyezését annak az ünnepségnek a keretében végezték el, amelyet az alapkőletétel és a Paksi Atomerőmű Vállalat alapításának negyvenedik évfordulója alkalmából rendeztek.

– Paks az a hely, ahol az ország villamosenergia-termelésének, energetikájának a szíve dobog – fogalmazott köszöntőjében Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős államtitkára. – Paks minden időszakban fontos szereplője a magyar gazdaságnak, nélkülözhetetlen az, hogy itt ilyen mennyiségben és ilyen biztonsággal termelnek villamos energiát, és ez a jövőben is meg fog maradni – szögezte le. Szavai szerint Pakson összegyűlt az alkotóerő, Paks a nyitottságot, az aktivitást, a jövőbe mutatást, a hagyományokon és az identitáson alapuló progressziót jelenti. Kitért arra, hogy az évtizedekkel ezelőtti döntés sem volt vita nélkül való, sokan megkérdőjelezték, de az elmúlt negyven év igazolta a döntés helyességét.

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatójának szavai mindezt alátámasztották. Azt mondta, az atomerőmű betölti azt a stratégiai szerepet, amit neki szántak. – Tegnap éjfélig 425 ezer gigawattóra villamos energiát termeltünk, minden évben 40 százalék felett volt a hazai termelésben képviselt részarányunk, a fogyasztás több mint egyharmadát mi adtuk, mindezt úgy, hogy a legolcsóbban termelő hazai erőmű vagyunk – vázolta. Beszélt arról, hogy mindehhez mindvégig adottak voltak a feltételek kezdve attól, hogy a beruházás során időben kijelölték a leendő üzemeltetőket, ami lehetővé tette, hogy optimálisan épüljön meg a létesítmény. A sikerek mögött az áll, hogy a tulajdonos első perctől mostanáig biztosította a pénzügyi és humán feltételeket ahhoz, hogy az erőmű fejlesztését végrehajtsák, rendelkezésre áll a motivációs rendszer, aminek köszönhetően a dolgozók ösztönözve érezték magukat hogy az erőművet sikerre vigyék. Fontos momentum – mondta Hamvas István –, hogy az erőműépítésről szóló döntéssel megteremtették a műszaki tudományos hátteret is, amely mindvégig segítette az atomerőművet, mint ahogyan a következetes, szigorú, inspiráló hatósági kontroll is.

Az ünnepség keretében felnyitották a látogatóközpontban található alapkövet, az abban lévő eredeti urnát kiemelték – s miután az erőmű-beruházás egykori kormánybiztosa, Szabó Benjamin magyarázatot fűzött az abban találtakhoz – az üzemi területen véglegesen elhelyezték. Az eseményen a Paksi Atomerőmű Vállalat első vezérigazgatója, Pónya József is megosztotta gondolatait és emlékeit az egybegyűltekkel. – El sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen nagy mű lesz és ilyen eredményes, hogy ilyen nagy súllyal szerepel majd az ország energiaellátásában. Ez most az egyedüli bázis, amire lehet támaszkodni – hangsúlyozta. Pónya József nem titkolta, megható érzés számára, hogy tanúja lehet az alapkő felnyitásának négy évtizeddel az elhelyezése után.

Azt, hogy Magyarországon atomerőmű épüljön, egy 1966-ban megszületett kormányközi egyezményben döntötték el, a paksi telephelyet 1967. február 16-án a Nehézipari Minisztérium Villamosenergia-ágazat zsűrijén fogadták el. Az Atomerőmű-beruházás Titkárságát 1972 szeptemberében hozták létre, illetve kinevezték az atomerőmű miniszteri biztosát Szabó Benjámin személyében. Az építkezés 1974-ben kezdődött, még ebben az évben elindult az 1. és 2. blokkok építése is. A Paksi Atomerőmű Vállalat 1976. január 1-jén kezdte meg működését.

A korabeli beszámolók szerint a paksi atomerőmű eredeti alapkövét az I. számú reaktor kiásott gödre mellé, egy külön aknába helyezték el 40 évvel ezelőtt, hatalmas érdeklődés és számos magas rangú állami vezető, így az akkori Minisztertanács elnökhelyettese részvételével. Az októberi alapkőletételt megelőzően már folyamatosan zajlottak az építkezési munkálatok, amelyekben négyszázadnyi honvédségi erő is részt vett. Az alapkövet – annak biztonsága megóvása érdekében – hamarosan kiemelték a helyéről, innentől fogva azonban sorsa nem nyomon követhető: csak 1992-ben találtak rá egy raktárban, egy ismeretlen tartalmú láda felnyitásakor. 1995 óta az alapkő a paksi atomerőmű idén húszéves Tájékoztató és Látogatóközpontjában található, a belefoglalt, korabeli relikviákat tartalmazó urna innen tért vissza eredeti helyére.