Sokak szemébe csalt könnyet az Örökségünk

A városi ünnepség zárásaként, október 23-án láthatta először a közönség az Örökségünk videóklipet. Telt ház volt a Csengey Dénes Kulturális Központban, ahol a műsort ezúttal kézdivásárhelyi gyerekek adták. Ezt követően előbb a klipet vetítették, majd a PistiEst zenekar, kiegészülve ötven, Erdélyben élő magyar kisdiákkal, élőben is bemutatta a dalt. Vastaps fogadta az előadást, s az alkotók – mind a zenekar tagjai, mind a kisfilm készítői – rengeteg gratulációt kaptak.

– Nagyon is emlékszem arra a huszadik határon túli középiskolások táborára, amikor a dal született, hiszen ez volt az első olyan tábor, amit én vittem végig, ami különösen azért okozott izgalmat, mert nem bejárós, hanem ottalvós tábor volt, ráadásul határon túl éli magyar fiatalokkal. A refrén már a legelején megszületett, méghozzá nagyon könnyen – emlékezett vissza lapunk kérésére Gyulai István, a dal szerzője. Azt mondta, tudta, hogy ez itt nem állhat meg, kell hozzá két versszakot, összekötő szöveget írni. A program végére ez is összeállt, s, amikor a táborzárón előadta, már az is hatalmas élmény volt, de nem gondolta volna, hogy ez a dalszöveg két éven belül ilyen utat jár be, így életre kel.

– Egy februári nap délutánján, amikor Vida Tünde felhívott, hogy forgassunk egy klipet, akkor sem gondoltam ilyen nagyszabású dologra, arra, hogy ez nem marad egy D meghajtón, hanem úgy kel életre, hogy határon túli gyerekek ajkáról szól majd a refrén. –Ugyanazt érezzük, miközben az Örökségünk sorait énekeljük, s ugyanazt gondoljuk, hogy ha a nyelvet megőrizzük, megőrizhetjük a magyarságunkat itthon és szerte a világban – folytatta. Elárulta, hogy a bemutatón, miközben a közönség a klipet látta, ők pedig a zenekarral és az ötvenfős kézdivásárhelyi kórussal arra vártak, hogy szétnyíljon a függöny, azon izgult, hogy el ne pityeredjen. – A hét elején, majd a bemutató előtt újra megnéztem a kisfilmet, amit már harmincszor láttam és újra bizsergett a fejem búbja, a gerincem. Arra gondoltam, ha ez a klip, ez a dal rám még mindig így hat, hogyan hat majd azokra, akik először szembesülnek vele – árulta el. Azt mondta, a Kövi Gergő, Babai István, Vida Tünde ötletei, munkája nyomán készült képek nagyon jól alátámasztották, amit mondani szeretett volna a dallal. – Azzal, hogy utána ezt élőben, a kórussal még egyszer eljátszottuk, olyan élményt tudtunk nyújtani a közönségnek, hogy sokan törölgették a szemüket, ezért azt hiszem, elértük a célunkat, sőt tudtunkon kívül túl is teljesítettük – zárta szavait.

Egyebek között ezzel, a huszadik határon túli magyar középiskolások táborában született dallal nyerte meg 2014-ben a PistiEst zenekar (Gyulai István, Ulbert Andrea, Borzavári Róza, Agárdi-Kovács Attila, Horváth Balázs, Nagy Márton Géza) a Paksi Országos Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivált. Akkor határozta el a paksi sajtó három, filmezéssel évek óta foglalkozó munkatársa: Vida Tünde, Babai István és Kövi Gergő azt, hogy klipet készít hozzá úgy, hogy a dal refrénjét Paks magyar ajkú testvértelepülésein élő gyerekek előadásában veszik fel, mert úgy gondolták, hogy az üzenetét ez szimbolizálja legjobban. A klipben viski, kézdivásárhelyi és galántai gyerekek énekelnek, összesen körülbelül háromszázan.

A forgatást megörökítő werkfotókból kiállítás nyílt a Csengey Dénes Kulturális Központ emeleti kiállítótermében.

A klip immár az interneten is elérhető.