Bemutatkozik az új evangélikus lelkész

Jelentős eseményre került sor október 10-én a Paksi Evangélikus Egyházközségben: Nepp Éva személyében a gyülekezet első női parókus lelkészét iktatták hivatalába. Bajáról hívta meg a gyülekezet lelkipásztornak a városba, ahova, mondhatni, hazaérkezett.

„Ne félj, csak higgy!” Ezt a Márk evangéliumából való idézetet választotta az ünnepi istentisztelet igehirdetési alapigéjéül Nepp Éva evangélikus lelkész. Elmondta, hogy az új feladat korábban aggodalommal töltötte el, hiszen olyan nagynevű lelkészek szolgáltak előtte, mint Sólyom Károly vagy Szabó Vilmos, olyan férfiak, akik után nőként nem könnyű a gyülekezet elé állni. A fellelt ige már az első megoldandó feladathoz, a parókia felújításához is erőt adott neki, és megtapasztalta a gyülekezet meleg fogadtatását, bizalmát, így lassan elcsitultak kétségei, s most már megnyugvással és bizakodással hirdeti az igen gazdag múltú paksi lutheránus közösségben a megfeszített Krisztust. Mint mondja, érezhetőek a népegyházi vonások a gyülekezetben, ami jó, de szeretne valami újat is hozni az életükbe, olyan alkalmakat, amelyek a fiatalabb korosztályok számára is vonzóak.

A mindennapi lelkészi feladatokon túl ezek megvalósítása jelenti számára a kihívást: elérni, megszólítani a bajainál majd’ háromszor népesebb, nyolcszáz fős evangélikus közösség tagjait, megerősíteni velük, közöttük a lelki kapcsolatot. A váltás egyébként nem volt egyszerű, annak ellenére, hogy több szállal kötődik a városhoz: édesapja paksi születésű, édesanyja pedig györkönyi. Bár ő Budapesten született és Dunaharasztin nőtt fel, a nyári szünetekben sok időt töltött Pakson apai nagymamájánál. Egy családi tragédia erősítette meg abban, ami már korábban ott motoszkált a lelkében, hogy Isten szolgálatába áll. A tanulmányok után elérkezett felszentelésének ideje, mégpedig egy csodálatosan szép napsütéses októberi napon, 2001-ben.

Két évig az óbudai gyülekezetben volt beosztott lelkész, majd Pilisre került helyettes lelkésznek, aztán Baján már parókus lelkészként munkálkodott tizenegy éven át, míg meghívást kapott a paksi gyülekezettől a lelkészi szolgálatra, amit elfogadott. Bár nem ismeretlen neki a város, most mégis egy másik, új oldalával kell megismerkednie lelkészi szolgálatából adódóan.

Reméli, hosszú távra rendezkedhet be és szolgálhat a szép Duna-parti városban.