A 25 éve alakult képviselő-testület tagjai találkoztak

Huszonöt év kellően szép és kerek évforduló ahhoz, hogy megemlékezzünk arról, amikor Paks első demokratikusan megválasztott önkormányzati képviselő-testülete 1990. október 25-én megalakult – ezzel indokolta Bor Imre egykori polgármester, hogy kezdeményezte az újbóli találkozást. Kérdésünkre azt mondta, saját munkáját illetően nem készített számvetést, de a képviselő-testület munkájáról markáns véleménye van. Azt mondta, a mostanit még nem illik megítélni, de annak a hat testületnek, amelyik már befejezte a munkáját, egészen biztosan például szolgálhat a ’90-94 között regnáló grémium. S hogy miért? Az akkori polgármester szavai szerint sem személyi ambíciók, sem pártpolitikai törekvések, sem gazdasági érdekek nem befolyásolták a képviselőket a négy év során hozott döntésekben. – Nagyon hálás vagyok nekik egyrészt azért, hogy 27 évesen megválasztottak polgármesterré, másrészt azért, hogy az alatt a négy év alatt úgy végezhettem a munkámat, hogy ilyen alapon soha nem ért a testület tagjaitól befolyás – fogalmazott. A legjelentősebb eredménynek azt nevezte, amikor ’94 elején – választási évben – az átmeneti tároló építésének megakadályozására indult állampolgári mozgalmat a városvezetés az ő javaslatait elfogadva helyretette és kiadta a hozzájárulást az építéshez. Szerinte e nélkül elképzelhetetlen lett volna az elmúlt 25 év biztonságos és nyugodt atomerőművi működése. Mint visszaemlékezett, voltak kisebb horderejű „első ciklusos csínytevések”, mint például a Prelátus megvásárlása az állami gazdaságtól. Bor Imre azt mondta, szerette azt a képviselő-testületet, mert sok tehetséges emberrel dolgozhatott együtt, de nem hiányzik neki egy cseppet sem a közélet.

Barnabás István, a város mostani alpolgármestere, úgy tűnik jobban „megfertőződött”. Azt mondta, szívesen vállalja fel a döntéseket, bízik abban, hogy hasznára tudott, tud lenni a közösségnek. Az első ciklus után hosszabb szünet következett, 2002 óta tagja ismét a képviselő-testületnek. – Senki nem tudta pontosan, mire vállalkozik – mondta az első etapról. Elmesélte, hogy képesek voltak órákat vitázni olyan, a város életében jelentéktelennek számító kérdésen, mint például a Bezerédj iskola elromlott kazánjának cseréje. Hozzátette, egy sor ma is érvényben lévő döntést hoztak, amelyek kiállták az idők próbáját.

Dr. Rónaky József szerint két okból is felemelő, hogy tagja lehetett a város elsőként megválasztott vezetésének. Megtisztelő volt, hogy megválasztották, illetve rendkívül érdekes feladat volt valami újat kitalálni a tanácsrendszer helyett. – Itt Pakson az első testület nagyon keményen azon dolgozott, hogy időtálló önkormányzati rendszert dolgozzon ki, néhány megoldásunkat tanították az államigazgatási főiskolán – jegyezte meg. Példaként a szervezeti és működési szabályzatot említette, ami Szalai Dobos István munkája volt, illetve a szociális ellátórendszert. – Akkoriban teljesen amatőr volt mindenki. Nekem eszembe sem jutott soha, hogy politikai szerepet vállaljak – emlékezett vissza. Mint elárulta, soha nem merte remélni, hogy megéri az előző rendszer bukását, de, ha már ez megtörtént, legalább egy keveset hozzátehetett. – Talán ez sikerült, hiszen, amikor kilenc év múlva elmentem, Pro Urbe díjat kaptam, amire nagyon büszke vagyok – mondta.

A paksi képviselő-testület megválasztott tagjai 1990-ben:  dr. Gálos István, Kőváry László, dr. Hajdók Károly, Loparits Pál, Király Gyula, Herczeg József, Barnabás István, Faragó Péter, Hajdú János, László Imre, Hanol István, Horányi György, dr. Széchenyi Attila, dr. Vábró László, Komáromi János, Szalai Dobos István, Brebovszky János, Jákli Péter és dr. Rónaky József.