Böde Dániel: labdarúgó, nem celeb

Sokat hallani mostanában a Madocsai Messiről. Úgy vált sztárrá a hajdan a Paksi FC-ben szárnyait bontogató játékos, hogy mindeközben maradt az, aki: Böde Dani Madocsáról. Lehet rajta címeres válogatott szerelés, vagy a Madocsa SE trénereként a piros-fehér mez, egyvalami számít: focizni, mégpedig jól.

Úgy szól a fáma, hogy annak idején a kuglibábokat állítgatta a madocsai kocsmában, s az ott kapott pénzből vett új futballcipőt. Ma elég egy telefon a világ első számú sportszergyártó cégének, és mint szponzorált játékos válogathat a csukák között. Mostanság a Fradi hírnevét öregbíti és neve sokat forog a válogatottbeli szereplés kapcsán. A pályán ontja a gólokat – még fél pár cipőben is betalál –, pályán kívül pedig szókimondó nyilatkozatai találnak be. (Legutóbb az Eb-re készülő magyar válogatott kapcsán kérdezték tőle, izgul-e, hogy bekerült a keretbe. Izguljon, aki berakott – kommentálta a felvetést.) A reflektorfény azonban csak a stadionok világáig tart, a hétköznapokban Böde Dániel egy kétgyermekes családapa, aki, amint ideje engedi, kocsiba ül, és szűkebb hazája felé veszi az irányt. – Itt „a Böde Dani” vagyok, és nem „A Böde Dani” – vázolja. Nem állítják meg közös fotóért – az otthon háborítatlan nyugalma vár rá. Hiába hívták neves rádiós és televíziós show­műsorokba. – Focista vagyok, nem celeb – válaszolja a távolmaradást firtató kérdésre. A rajongás is hozzátartozik a focihoz, nincs vele gondja, annak viszont nem örül, ha a csapból is ő folyik. A helyes arányt kellene megtalálni, mondja, s azzal is tisztában van, hogy a túláradó lelkesedés könnyedén átcsaphat az ellenkezőjébe, amint „nem rúg két egyeneset a labdába”.

A 13-as mezzel szerencsét csináló Danira egy diákolimpia alkalmából figyeltek fel a Paksi FC szakemberei, ahol 11 évesen igazolt játékos lett. Sokat köszönhet Paksnak, azt meséli, ha nem ilyen csapattársai vannak, lehet, soha nem lesz belőle profi játékos. Bár már az óvodában is a piros pöttyöst nyúzta, és később is a labdarúgás lebegett a szeme előtt, mégis volt egy megbicsaklás a pályafutásában. Dunaújvárosban műszaki szakközépiskolát végzett, és közben a helyi klubhoz járt edzeni. Illetve nem járt, mert nem találta helyét az ottani közegben. Majdnem tévútra jutott, de azok a bizonyos vigyázó paksi szemek rajta maradtak, így történhetett, hogy Karszt József technikai vezető és Péter Norbert nevelőedző rábeszélésére ismét a foci lett az első az életében.

Tagja lehetett a történetének legnagyobb sikerét elérő, a magyar bajnokságban ezüstéremig menetelő Paksi FC csapatának. Dani neve szép lassan a figyelem középpontjába került, és óhatatlanul elérkezett az idő, hogy új csapatra leljen: a Ferencváros lett a befutó. Miképp élte meg, hogy vidéki gyerekként egy patinás klubhoz került? – A labda ugyanúgy gömbölyű volt – foglalta össze a beilleszkedést. Egy biztos: nem lett pesti srác, s ugyan már nem csak az edzésre talál el lakásától, de nem veti bele magát az ottani életbe, s az sem ritka, hogy meccs után már itthoni környezetben ünnepli a gólokat.

Nemhiába csatár, a játékban a győzelem élteti. Utál kikapni még társasjátékban is, ám az élet egyéb területén nem a támadó posztját tölti be, az például nem tüzeli fel, ha megelőzik az autópályán. (S, hogy mennyire így van: nemrégiben vehette át a közlekedésbiztonsági verseny nyerteseként az Arany Pedál-díjat.) Kisgyerekként még Ferrariról álmodozott, ma már ez nem motiválja. Nem költ feleslegesen, gondol a foci utáni évekre is, és bizony emlékszik még azokra az időkre, mikor buszra várt hajnalonként, és nem csak egy Ferrari volt elérhetetlen…

Most azonban még jó pár aktív év áll előtte. A napokban töltötte be a 29-et, ősszel ismét szerződést hosszabbított a Fradival, és bár sok mindent megnyert már, nem volt még magyar bajnok és gólkirály. Motiváció tehát van bőven, és akkor a Madocsa SE-ről – amelynek Dani az edzője – még nem is beszéltünk. Jobban izgul, mint a saját meccsén, mert itt nem mehet pályára, hogy fordítson az álláson. Kiküldheti viszont egykori paksi játékostársát, hiszen Éger Lászlóval szoros barátságot ápol, és még arra is rávette, hogy aktív pályafutása után a Madocsában rúgja a bőrt.

Egy másik pályatárssal is összefutnak mostanság: a duna-kömlődi Fiola Attila meze is ott lógott legutóbb a válogatott öltözőjében. November 12-én kiderül, hogy 1972 után lesz-e magyar csapat az Eb-n. Tapasztalat egyébként van a pótselejtezőn ellenfél norvégokkal. Még a Paksi FC színeiben 1:1-et játszottak a norvég Tromsö-vel itthon, kint pedig emlékezetes 3:0-ra nyertek az Európa-liga-meccs során. Most is aláírna egy ilyen eredményt.