Ők lettek az év vállalkozói

Három paksi vállalkozót részesít elismerésben idén a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ). Gazdag Éva fodrász és Siklósi Zoltán, az építőipari kivitelezéssel foglalkozó Zo-Bau Kft. vezetője lapunk péntek este a megyei Prima Gálán veszi át a kitüntetést. Volf József pedig Budapesten, a VOSZ országos gáláján kapja meg az országos Év Vállalkozója címet.

Vendégei külseje mellett lelküket is ápolja Gazdag Éva. A fodrászmester imád emberekkel foglalkozni. Célja, hogy a vendég úgy távozzon, hogy ne csak a frizurájával legyen elégedett. Éva alaptermészete ilyen: mindig másokat, s nem magát helyezi előtérbe. Nagyon szívesen foglalkozik tanulókkal, akik éppen olyan korban kerülnek hozzá, amikor elkél a szakmai mellett a lelki segítség is. Miután levizsgáznak, nem engedi el a kezüket, felhívhatják őt egy módszer receptjéért ugyanúgy, mint magánéleti problémával. Hiába foglalkozik harminc éve szakemberképzéssel, vizsgáztatással, nem fáradt bele. Ugyanígy a szakmájába sem, igyekszik tudását szinten tartani, frissíteni. Minden számára elérhető képzésen ott van. Legjelentősebb ezek közül a firenzei fodrászakadémia volt. A hazahozott tudást másokkal is megosztotta. – Nem gondolom, hogy konkurenciát nevelek magamnak, öröm számomra, ha átadhatom a tudásomat. Nincs a szívemben harag, ha egy vendég elmegy tőlem. Akinek itt van a dolga, az úgy is itt van – fogalmazott. Azt mondta, az Év vállalkozója díjat legszívesebben megosztaná a kolléganőivel, akik szintén rengeteget dolgoznak. Nemcsak a szakma, a család is számíthat Évára, akinek a legtöbb örömforrást két és fél éves unokája jelenti, igyekszik neki mindent megtanítani, amit lehet. Izgatottan, örömmel várja a február közepét, második unokája érkezését. Munkáját illetően arra a legbüszkébb, hogy nagyon szeretik az emberek, aminek rengeteg jelét is adják.

Autószerelőként kezdte pályafutását Siklósi Zoltán, de abban nem látott akkora perspektívát, mint az építőiparban, így az lett választott hivatása. Az, hogy vállalkozó lesz, nem volt kérdés számára. – Nekem kell a szabadság, hogy mindig azt tudjam csinálni, amit akarok – indokolta. 2002-ben vetette meg a lábát a szakmában, amiért – mint mondta – Veres Zoltánnak tartozik hálával, az ő segítségével bontott szárnyat a Zo-Bau Kft., amelynek napjainkban 18 munkatársa van. Szinte kizárólag Pakson dolgoznak, sok önkormányzati beruházásban vállalnak szerepet. Az, hogy a város nagyon számít a paksi vállalkozásokra, egyre markánsabban érezhető. Zoltán szerencsésnek érzi magát, hogy Pakson dolgozhat, de ezért keményen meg is dolgozik nap mint nap. Az újabb és újabb megrendeléseket véleménye szerint elsősorban minőségi munkával lehet megszolgálni. A legnagyobb öröm számára, ha visszajelzést kap arról, hogy partnerei elégedettek a kivitelezéssel, illetve ha maga is látja, hogy sikerült szépet, jót alkotni. Ha focimeccsre megy, büszkeség tölti el, hogy azon a térkövön jár, amelyet ők raktak le, de máig büszkén tekint a Ciao Pizzéria előtti térkő burkolatra is. A sikerhez elengedhetetlen a folyamatos fejlődés, fejlesztés, e téren nincs megállás. Kell még a biztos családi háttér, a támogatás is. – Édesapámat korán elveszítettem, az ő iránymutatása, jóváhagyása sokszor hiányzott. A feleségem viszont a gazdasági ügyek intézőjeként mindenben mellettem áll – fogalmazott.

A város két halászcsárdáját és egy szálláshelyet működtet, illetve csomagolóanyagot forgalmaz a Volf Családi Vendéglátás. Vezetője, Volf József a névbe foglalt vezérelvre helyezi a hangsúlyt: a család támogatása nélkül nincs eredményes vállalkozás és nem lehetne vállalni a vendéglátással járó kihívásokat sem. Nincs mese: ebben a szakmában akkor kell dolgozni, amikor mások pihennek, szórakoznak. A cégvezető azt mondja, ezzel rögtön az elején azonosulni kell. Számára ez nem jelent különösebb terhet. Villanyszerelői szakmájával a zsebében az építőiparban kezdte pályafutását, magánvállalkozását is ebben a szakágban indította, de – miután mindig fontosnak tartotta a több lábon állást – immár felesége oldalán, az ő eladói tapasztalataira alapozva, bérbe vett egy bölcskei üzletet. Itt „sodródtak bele” a vendéglátásba. Vállaltak étkeztetést, lakodalomszervezést, majd 2002-ben a dunakömlődi, öt évvel később pedig a paksi halászcsárda üzemeltetését vették át. 2012-ben megnyitották saját panziójukat is. A paksi halászlé kultuszáról azt mondta, ez egy kölcsönös előnyökkel járó helyzet, a paksi halászlé számukra vendéget hoz, ők pedig, ha jól főzik, életben tartják, tovább erősítik a hírnevét. Maximalista ember, ezért folyton törekszik ismeretei bővítésére és a vendégek igényeinek kielégítésére. Nem az motiválja, hogy Michelin-csillagokat szerezzen, célja, hogy vendégeik elégedetten távozzanak és visszatérjenek.