Vége a dunai halászatnak
Befellegzett a dunai halászatnak, ezzel megszűnik egy ősi szakma, a január elsején életbe lépett halászati törvény tiltja a kereskedelmi célú halászatot – mondja a Paksi Halászati Szövetkezetet igazgatóságának elnöke. Révfalvi Imre szerint felelőtlen, átgondolatlan a döntés, ami országosan 240 halászcsalád megélhetését veszélyezteti. A Dunán körülbelül harminc halász dolgozott mostanáig, Pakson négyen vannak. De Révfalvi Imre szerint nemcsak ők veszítenek, hanem azok az emberek is, akik ily módon nem jutnak majd folyami halhoz. A természetes vizeken horgászni lehet és ugyanolyan szabályok mentén a hobbi halászatot is engedélyezik. Legfontosabb kitétel, hogy a csalihalat kivéve őshonos halat élve a folyókról elvinni nem lehet. Ezért – fejtegette a halász – a 350 ezer horgász és azok családtagjai, legfeljebb egymillió ember hozzájuthat folyami halhoz, például keszeghez, a többiek nem. Révfalvi Imre szerint nemcsak itt csorbul az egyenlő esélyek elve, hanem például akkor is megsértették, amikor az ígéretek ellenére nem pályáztatták meg a vízhasználati jogot. A Paksi Halászati Szövetkezet a Tolna Megyei Horgászegyesületek Szövetségével és a Tolnai Halértékesítő És Kisállattenyésztő Szövetkezettel közösen készült indulni, de ezt egy huszárvágással ellehetetlenítették, és a Magyar Országos Horgász Szövetséget bízta meg az állam a természetes vizek kezelésével.
A halászoknak ígértek kártalanítást, de eddig nem történt semmi, folytatja a történetet Révfalvi Imre. Azt mondja, milliók állnak olyan eszközökben, amiket immár nem fognak tudni használni. Az újrakezdést sem segíti senki. Ez esetükben egyébként sem olyan egyszerű, náluk minden halász közel van a nyugdíjkorhatárhoz, új szakmát tanulni, váltani ilyenkor már nagyon nehéz. A szövetkezet ezzel a lépéssel árbevételének felét veszíti el.
– Igyekszünk túlélni, de nem lesz egyszerű – fogalmaz az elnök. – Nagyon sajnálom, ez egy nagyon szép, élvezetes szakma volt, mindennap más kihívás, új feladat – tette hozzá. Újfent kitért arra, hogy szerinte nemcsak ők a kárvallottjai a törvénymódosításnak. Ők mindennap kint voltak a vízen, igyekeztek rendben tartani, a káros folyamatokat kezelni. Úgy gondolja, helyüket most a rabsicok veszik át. Hogy lesz-e, aki ügyel, hogy ne szaporodjanak el a kormoránok, amik bizony tekintet nélkül a fogási tilalomra gyérítik a halállományt, nem tudni, mint ahogyan azt sem, hogy az invazív halfajok, például a busa térnyerésének megakadályozására gondol-e valaki, vagy eljutunk oda, mint Amerikában, ahol baseballütővel csapkodják a busát, fejtegette. Révfalvi Imre szerint sajnos a Duna nem a halról, hanem a hajózásról szól ma hazánkban. Csökkenek az árterek, beszűkül a meder. A hajók által vert hullámok zavarják a szaporodást, talán ha az ivadékok 1%-a marad meg. Révfalvi Imre szerint az államnak gazdasági hátrányt okoz az új rend: míg a kereskedelmi halászatot folytatók adót fizettek, addig szerinte a sporthorgászatból, horgászturizmusból nem lesz annyi árbevétel.
Az elnök arról is beszélt, hogy idén lesz hetven éve, hogy megalapították a Paksi Halászati Szövetkezetet, amelynek fénykorát a ’70-’90 közötti időszakra teszi, akkoriban több mint száz embernek adott munkát. Egy időben melléküzemágként villanyszereléssel is foglalkoztak, de üzemeltettek két halászcsárdát – egyet helyben, egyet Budán – a Kishalász bisztrót és a Kisbárka bisztrót. Kezelték a 80 hektárnyi biritói tógazdaságot, majd, amikor az a ’90-es években kiszáradt, megvették a kistormási halastavakat, ami a lefolyó ágakkal 57 hektár. Ők kezelik a gyűrűsi halastavakat, ahol 25 hektárnyi a vízfelület. Ezen kívül volt még 3326 hektárnyi élő Duna az elmúlt év végéig…
– Ezt pótolni nem lehet – szögezi le Révfalvi Imre. Végül még megjegyzi, a halértékesítő bárka marad, most kapta meg tíz évre a műszaki engedélyt. Itt a tavaikban termelt halakat értékesítik, ősszel négy-öt fajta van, ilyenkor viszont csak ponty. A paksiak szeretik a keszeget, de arról le kell mondani, ha halászni nem lehet, keszeg sem lesz. Hogy a munka nélkül maradt halászokkal mi lesz, nem tudja, folynak tárgyalások, ha másképpen nem megy, pertársaságot hoznak létre és Brüsszelben keresik az igazukat.