A sportág őshazájából érkezett edző Paksra

Japán dzsúdóedző érkezett az Atomerőmű SE-hez, a világbajnoki bronzérmes Yasuhiro Awano az utánpótlás- és a felnőtt versenyzők tanításába is besegít. – Két hónapra érkezett Magyarországra, Pakson lakik, és többnyire itt is dolgozik, a gyerekekkel jól megértik egymást – tudtuk meg Keszthelyi Lászlótól. Az Atomerőmű SE cselgáncs szakosztályának technikai vezetője hozzátette: – hétközben nálunk tart edzéseket, de más klubokhoz is ellátogat, az egyik hétvégét például Kecskeméten tölti.

Az 1988-as születésű Yasuhiro Awano 73 kg-ban versenyzett. A 2010-es tokiói világbajnokságon bronzérmet szerzett, Grand Slam- és Grand Prix-versenyeken három ezüstöt és öt bronzérmet gyűjtött. Nyert japán bajnokságot, egy bajnoki ezüstöt és két bronzot.

– Hogyhogy ilyen rövid lett a versenyzői pályafutása?

– 2013-ig versenyeztem, annak idején két évvel idősebb bátyám példáját követve lettem dzsúdós. A tokiói Grand Slamen úgy megsérült a bokám, hogy háromból két orvos azt mondta, fejezzem be a versenyzést. A harmadikra hallgattam, aki azt ígérte, ha megműtik, tovább tudok majd dzsúdózni. Megműttettem, fél év lábadozás után elindultam még egy versenyen, de utána úgy döntöttem, abbahagyom.

– Egyenes út vezetett az edzői pályához?

–Amikor abbahagytam a versenyzést, még egyetemre jártam testnevelő szakra, és bekapcsolódtam az edzői munkába. Elvégeztem a mester szakot, így maradtam a sport és a dzsúdó mellett. Nagyon szeretek cselgáncsot oktatni, de ha visszatérek Japánba, teljesen mást fogok csinálni.

– Először jár Magyarországon. Milyen benyomásai vannak a magyar és a paksi dzsúdóról?

– Valójában 2011-ben már versenyeztem itt, edzőként 2015-ben tértem vissza Magyarországra. A legnagyobb különbség a két ország dzsúdója között az, hogy Magyarországon a klubokban folyik a képzés, Japánban pedig az iskolákban. Amíg itt valaki nem vált klubot, ugyanaz az edzője. Nálunk, ha átmegy tanulni egy új iskolába, másik edzője is lesz. Pakson azt látom, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az alapokra, ami nagyon jó, de még nem vagyok annyira képben, viszont Kovács Antal és Braun Ákos eredményeit ismerem.

– Miért épp Magyarország?

– Az egyetemen bemutattak az ott dolgozó, és tanító magyar kézilabdaedzőnek, Nemes Rolandnak, aki beajánlott az ismerősei révén a Magyar Judo Szövetségnek, ezután hívtak meg.

– Mik az eddigi benyomások?

– Jártam már többfelé, például Szegeden, Budapesten és most Pakson. Az a benyomásom, hogy az emberek nagyon kedvesek, nyugalom van és béke. A gulyás és a halászlé finom, de a japán rizs nagyon hiányzik.